Az igaz barátság az utcán köttetik.
Már messziről kiszúrtam a húsz körüli fiatal srácot. A mozgása még kb. száz méter távolságból is elárulta, mivel töltötte az elmúlt órákat.
Szombat este volt.
A méterek egyre fogytak, kettőnk mozgása viszont semmit sem változott.
Én egyenesen bandukoltam a járdán, ő ugyanezt tette faltól-falig.
Tíz méternél nézett fel először. Boldogságot láttam az arcán.
" Te, Drága barátom! Ne haragudjál má'. Látom, te is gyúrsz. Én is elkezdtem már fél éve , de figyejj, segíts má' nekem " - tért kis kitérővel a lényegre dülöngélő kaposvári barátom.
Vajon mennyi lesz az összeg és mire kell neki? - gondoltam magamban, majd még jobban kihúztam magam, hiszen szerinte gyúrok :-).
De nem!
" Segíts már elolvasni ezt az SMS-t, most küldte a csaj " - lepett meg a kéréssel, majd nekiesett a bejárati kapunknak.
" Már alszom :-) " - olvastam időközben újra függőlegesbe kerülő úriemberünknek a szívtelen, romantikára csöppet sem vágyó nőszemély rövid üzenetét.
"Sajnálom, Pajtás. Erről úgy tűnik ma lemaradtál " - vigasztaltam hamiskás mosollyal.
"Háááát, figyelj! Te na'on jó fej vagy és én azt kívánom neked, hogy ..............".
Az ittas fiatalember őszinte jókívánságát olvasószerkesztőnk javaslatára egy hangyányit enyhébbre fogalmaztuk át. Hivatalosan tehát úgy köszönt el tőlem, hogy:
"...legyen egy kellemes estéd "!
 |
| Ezek után - Drága barátom - naná, hogy kellemes volt. |
