 |
| Keira és Tori nagy fináléja |
Boldogság és teljes döbbenet.
Ez a két érzés találkozott egymással, mikor eldöntöttem, hogy - felnőtt férfi létemre - én magam is megnézem a filmet.
Boldogság, mert egy nappal korábban tökéletes ajándéknak bizonyult a "kaposvári eltévedt mikulás" ajándéka, az éneklő Barbie baba, amit Apa "csak" hazahozott.
Hamarosan azonban én is a " mennybe mentem ", mikor picivel később a kislányom fülébe súgtam: Van ám nekem is egy ajándékom a számodra - és elindítottam a rajzfilmet.
Határtalan izgatottsága pillanatok alatt átalakult hamisítatlan csajszis örömmé. Vidám rózsaszín felhőbe burkolózva nézte végig a bő egy órás filmecskét. Néha engem is beavatott a történtekbe, de az igazat megvallva én csak néztem Őt, hallani nem hallottam. Csak néztem boldogan mosolyogva, ahogy nézi és mosolyog. Roppant boldog volt Ő is.
A film után közösen betakargattuk a korábban kapott Keira-babát, majd elaludt a Drága.
És a teljes döbbenet?
Na igen.
Másnap távolsági busszal utaztam vissza Kaposvárra. Baja magasságában kinyitottam a laptopot, elindítottam a filmet, majd a körülöttem ülők arcára néztem..........van még kérdés?
