Romantikus horror

Előbbit tagadom, hogy igen, utóbbit vállalom, hogy nem szeretem.
Tegnap azonban 23:20-kor láttam egy jelenetet, amelyben mindkét műfaj megjelent.

Nekem - szó szerint - bejött

A helyszín egy átlagos nappali-konyha. Amolyan amerikai. Fájdalmas köhögés, nyöszörgés, sírás az egyik irányból, kintről - az ablakon túlról - pedig sötétség, hajladozó faágak zöreje és gyanúsan beszűrődő baljós árnyak.
Minden adott egy hamarosan bekövetkező csúcsponthoz. Moziban ilyenkor már rutinosan csukom szemeimet, hiszen a " szörny megjelenik " zajt a füleim ijedtség nélkül fel tudják dolgozni.
Most azonban nyitva maradtak szemeim és a képernyőre tapadtak . A számítógépére, mivel épp dolgoztam. A háttérben dísznek épp valamelyik megafrász műsor szólt, amikor is sejtelmes érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy jobbra kell forduljak. És akkor megláttam Őt. Bár a klasszikus horrorfilmes klisé, a villámlás hiányzott, még így is, ott helyben rám hozta a frászt.
Csak állt és engem nézett.
Egy szempillantás alatt ott termett Api és karjaiba zárta kisfiát.
Aki, miután a családi tanács döntése értelmében a kiságy helyett apa gyógyító helyén alhatott, alvó anyukáját nem felébresztve óvatosan kimászott a körbepárnázott fekhelyről és nekiindult apát rémisztgetni.
Az éjszaka további nyugalmáról a jól megválasztott álomba ringató tévéműsor gondoskodhatott volna, de közösen úgy döntöttünk, hogy a 23:25-kor kezdődő Gyilkos Elmék nélkül is tudunk egy kicsit még sírdogálni.
Köhögni meg pláne.

Saját helyek

Tartottam egy egy napos blog böjtöt. Jövő héten úgyis Nagyhét lesz, gondoltam ennyit én is megtehetek.
Valójában azonban a Jóbarátokat néztem. Azaz néztünk. Vagyonom leány örökösével ugyanis kiterveltük, hogy elalvás ( Ő ) és netezés ( én ) előtt megnézünk két-három epizódot. A hatodik évadból csemegéztünk volna. Ő - ha jól számoltam - két-három percig figyelt ébren ( főcímdallal együtt ) majd alvást színlelt. Egészen reggel nyolcig.
Api, a hős onnantól kezdve kettő helyett figyelte Ross és Rachel betintázva köttetett esküvőjének történéseit.....aztán hajnali ötkor én is felébredtem. Kikapcsoltam az unatkozó TV-t  és lejátszót, majd bevittem a kis hölgyet a helyére.
A maradék pár órát én is a saját helyemen töltöttem.
De ezúttal nem számítógépezéssel, hanem alvással. 

Fogyasztói társadalom

Magyarországon az általános iskolások 13%-a túlsúlyos.

Már a 6-14 (?) évesek társadalma is fogyasztói.
Hiszen fogy a csokis-cukros " büféfánk ", fogy a tornaórán aktívan résztvevők létszáma és a gyerekekre fordított szülői energia mennyisége is.  Az iskolaorvosok felmentési papírjairól és a pecsételéshez használt tinta mennyiségéről már ne is beszéljünk. Ki a felelős? Hát mindenki, aki tehetne ellene, de beletörődik.

Napi testmozgóknak szabad !

Lényegesen egyszerűbb a szülőknek pénzt adni iskolai büfére, mint hamarabb felkelni és hazait csomagolni. Innen már csak egy ugrás a " bekapcsolom neki a tévét, hadd bámulja, csak ne kelljen vele foglalkozni " jellegű minta nevelés.
Az iskolában viszont sokak viselkedési modellje olyan, mint a büfében vett " tápláló " chips vagy fánk. Nem otthonról hozott.
Hiszen otthonról nem hozott magával semmit.
Ez pedig már több, mint súlyos....túl súlyos!

Plusz egy óra

Az óraátállítás sokaknál fejfájást, rosszkedvet, levertséget okoz.
Ezért vagyunk úgy oda március utolsó vasárnapján?
Ugyanezt produkálja az előző napi pár sör és pálinka, úgyhogy inkább igyál és kapcsold ki a klímát!

Halat, vadat s mi jó falat

Halat, halat s mi jó falat

-  Isznak-e a halak? - kérdezték János bácsit a halőr vizsgán
- Azt nem tudom, de módjukban áll - válaszolta meg a vicc kérdését Zuglóban csatlakozó 57 éves fülketársam, aki halőr...volt tizenegy évig.

De azt ő sem sejthette, kihez ült be. Így csöppentem bele életem első, igazi interjús gyakorlatába. Történt mindez élesben és picit kevesebb alanyból történő felkészüléssel, mint javallott.
Szűk egy óra alatt oly intenzíven dobálta felém gazdagon megpakolt mappáit, hogy alig győztem bontogatni.

Végzett borászként jelenleg biztonsági őr egy áruházban. Bolti lopás elhárításából Ceglédig le is vizsgáztatott. Korábban halőrként járta körzetét ( 140 ha ), körátlaga 3-4 óra volt. Két éve - hobbi szakács lévén - hat bográcsban főzött ötszáz főre. A lagziban Bódi G. és bandája lépett fel, állítólag létszámmal megegyező díjazásért.   ( Ötszáz bizony, dalolva ment ingzsebbe....)  Régebben rendszeresen vadászott. Egy állásból tizennyolc vadkacsa volt a legtöbb, amit leszedett.
A vonatozást szereti, Varsó feletti legális lengyel barátnőjéhez ( korábban elvált ) is kiutazott már.
Kíváncsiságból szívesen végig zötykölődné a Transzszibériai vasútvonal mind a 9288 kilométerét.

Illedelmesen elköszönt, majd sietett haza, hisz:
- Az enyém kész van, de a havernak meg kell írjam és el kell küldjem az önéletrajzát.
Mert mit csinál manapság egy átlagos, magyar, ötvenhét éves férfi? Újabb vasat lógat a tűzbe, hisz sosem lehet tudni.
Hollandia, készülj, " János bácsi " érkezik!

Tuti bukta

Eltökélt szándékom, hogy e hasábokon ( felületen ) interjúkat is közöljek.
Tervezem ezt annak ellenére, hogy Bárdos András velem/velünk is személyesen osztotta meg a titkot, miszerint jó interjút lehetetlen csinálni!
Az összes alanyod sok éves fórban van veled szemben. És te csupán a szemeid alatti két fekete karikát tudod róla. A gyakorlatban ez pár napnyi internetezést, telefonálást, szomszédnéni kifaggatást takar. Jogi nyelven szólva: ez a klasszikus Dumb kontra Swanson-ügy. ( 1:1000000 ) Borítékolható egy tükörsima bukta. Akkor is belevágok, mert  mosolygok...mint az a "bilifrizurájú bamba borjú" a filmben.
Tehát van esélyem, ez a lényeg.
És az első alannyal is lefikszáltam, amit kell.
Már csak a szomszédnénijét kell kifaggatnom.

Dávid és Góliát

Illetve Bobo és Góliát.
Gyermekkorom kedvenc képregényei voltak. Akkor még aranyos, rendes legényke lévén rohantam - minden hónapban - az újságoshoz a fenti buszmegállóba.
 " Csókolom, megjött  már a legújabb Bobo? " - érdeklődtem izgatottan.
Nemleges válasz esetén meg vihettem haza a szokásos Népsportot apának.
        Ennyi év távlatából illik kicsit nosztalgiázni, bemutatni a kiadványokat. Eleinte külön példányként boldogították a kisiskolásokat.  Színes lapok, színes kis történetek, svéd eredet. Retro IKEA picit olcsóbbért. A legnagyobb tisztelettel, de mai szemmel megpróbálom bemutatni a két sorozat szereplőit, általános történetét, röviden.

Bobo, a Nagyerdő medve jellegű remetéje, akinek bűvös távcsöve van. A gyűrűiket addig forgatod,amíg azt nem látod HOPP. Olyankor oda teleportál a tulaj, ahová a kukker épp néz. Ennyi a trükk, ezen alapul minden sztori. Társasága is akad, mert a legelején összekukázik egy Klári nevű babát a szeméttelepen. Később igazi csaja is lesz. A haverjai a világ leglustább élőlényei, a szőrmókok. Akad még repülni elfelejtő varjú és persze elvetemült róka is a történetben, de a lényeg az étrendje. "Medvesége " ellenére kedvenc eledele a sajtos szendvics savanyú uborkával. Nem tudom, hogy miatta e, de én is igen csípem a savanyú ubit. És ez a kép?  Hányszor próbáltam anno lerajzolni ezt a borítót is ...sikertelenül.

 

Góliát karaktere picit közelebb áll a valósághoz. Már amennyire egy varázsbaltás ősember kisfiút annak veszünk. A crew tagjai még: Iwo, a dinnye , Vízjáró, az erős és Ulrika, a csaj. A falu főnöke apa és anya, jóbarátként Bozontos, a megszelídített fűevő, azaz vadló. Akik a bonyodalmakat okozzák: Nagyszájú bácsi és a Bamba-fivérek. A trükk itt pedig maga a balta,  ami hangos KORR-ogással életre kel, ha hősre van szüksége a világnak.Meg természetesen Góliát beretvaéles esze, amivel számtalan gondot megoldanak, bajból megmenekülnek. Na, az ő haját sem volt egyszerű produkció belerajzolni a környezetismeret munkafüzetbe.

Hirtelen meg nem tudnám mondani, hol pihenhetnek ezek a tüneményes képregények. Gyűjteményem ezer éve nem látott darabjai.
Ha eszembe jut, biztosan megtalálom őket.
Akkor pedig nekilátok és kiolvasom mindet.
Addig viszont itt ez a két borító. És bármily hihetetlen, de ki sem kell nyitni ahhoz, hogy elmeséljem a benne levő történeteket, mert emlékszem rájuk.

Sok év elteltével már csak egy dolog bosszant, - a szereplőkkel kapcsolatosan - de az nagyon:
Még mindig nem tudom őket normálisan lerajzolni!

Legyen egy kicsi mindből

             
             és

Álmában csenget egy kicsit

- Meddig megy a vak ló Miskolcon?
- Csak Diósgyőrig, mert onnan Majláth!

 Aki tudja, ismeri a helyi szakállas viccet. Borsodon kívülieknek meg érkezzen a segítség : Érted, maj' lát.
Mostanság egyre aktuálisabbá válik a régi tréfa. Harmadik éve túrják már a várost a  gigantikus villamos projekt kivitelezői. Vagyis azok munkásai. És mit takar a Zöld Nyíl elnevezés? Ez a beruházás választott neve, mely a teljes korábbi villamospálya szakasznak a  rekonstrukcióját magába foglalja. A Tiszai pályaudvartól egészen a Diósgyőr végállomásig.  ( Itt eloszlatnék egy országos tévhitet : Diósgyőr nem egy önálló város Miskolctól nem messze, hanem annak része ).
Ezt a 9,6 kilométeres szakaszt toldották/ toldják majd meg újabb másféllel, így érve el a vak lovak határáig. Tény, hogy Miskolcon mindig is rengetegen utaztak villamossal, így nem ördögtől vett az ötlet, hogy világszínvonalúvá tegyék a helyi villamosközlekedést.
Mert bizony ráfért már a városra egy kis járműkozmetika.

Sárga szöcske

    Bár 1906 óta íródó városi karrierje során több típus is tiszteletét tette Miskolcon, én két elődöt ragadnék ki csak közülük. Azokat, amelyekkel volt szerencsém találkozni.
Az 1962-ben érkezett csuklósok nem győzték cipelni a tömeget. Fiatalkori szemmel minden igényt kielégítettek. Gyorsulási hangjuk még itt cseng a fülemben és az ütközői is roppant kényelmesek voltak. Hát még a focimeccsek után, olyankor sárga helyett piros-fehérben pompázott a szurkolók szeretetétől..

A miskolci Magas-Tátra

Amikor a kilencvenes évek elején az első Tátrák megérkeztek , én is csak öltöny-nyakkendőben mertem felszállni rájuk. Számtalanszor maradtam le miattuk a péntek esti Dallasról. A mai napig nem tiszta, hogy Pamela hogyan tért vissza Bobbyhoz. Mert vártam rá, vártunk rájuk. És ha régi jött, akkor nem szálltunk fel rá. Nem vicc, komolyan megesett és nem csak velem. A varázs persze elmúlik, új seriffek érkeznek a városba. Egész pontosan 31 darab. A legkorszerűbb alacsonypadlós Skoda prototípusok  2014. elején érkeznek a Bükk aljára.

Mi azonban már most, szűk két évvel korábban dönthetünk sorsáról. Szavazhatunk rájuk,  konkrétan a lelendő színükre.. És ingyen. Az interneten keresztül, ami a mai emelt díjas SMS-ek korában már önmagában is nagy szó.

Én erre a barátságos virágos - világosra szavaztam. Kíváncsi vagyok, hogy szűk két év múlva  újraszámolják e majd a szavazatokat.

És mindig vidámak vagyunk

     Reggeli készülődés közben bekapcsoltam a tévét. Rajzfilm kezdődött.
Magas hegyek között, hol a tenger hupikék - énekeltem fogmosás közben, vállalva a kockázatot, hogy kifolyik minden a számból.  És mindig vidámak vagyunk - hangzott, miközben kívül-belül lemostam a csapot. Úgy vagyok a Hupikék Törpikék sorozattal, mint Dumb Christmas Mary Swanson-nal: Irtóra csípem!
Pláne, ha élőben találkozhatok a szereplőkkel. Mert nemrég ezt is átéltem.

" Nótata, Törpapa, Hami, Tréfi, Törpilla, Ügyi, Dulifuli, Okoska "

Törpicúr nem volt jelen.  Vagy mégis?

 A főcímben ez a sztársorrend, ott és akkor viszont máshogy alakult. Leginkább össze-vissza keveredtek a szerepek és szereplők. Aprajafalva lakói egy méretes Aloe vera tövében bújtak meg. A csúf és kopasz Hókuszpók azonban a föld alatt is rájuk talált. Lett is nagy riadalom. A jelenlévő három Törpilla közül kettő - jóval éjfél után - el is menekült. A többiek viszont maradtak és szembenéztek sorsukkal.
      A pultban két Sziamiaú serénykedett. Áldozatos munkájuknak hála, Hami ezen az estén evés helyett leginkább ivott. Egyetlen eledele egy szál ropi volt, de az is mindig beleesett a poharába. Becsületére legyen mondva, valahogy mindig kiszedte.  Ahogy teltek - múltak a poharak, úgy követték egymást csodálatos sorrendben a karakterek.
Eleinte mindenki mikrofonos Ügyi volt, amit meg is vitattak egymás közt a jelenlévők. Egy kör, egy háromszög és a társaság átment Tréfibe. Újabb geometriai forma és következett : Nótata a bandájával. Csodálatos dolog a karaoké. Kár, hogy mások is hallották. Állítólag jelen volt egy Koncerttörp is, bár ő egy másik társasággal mulatott. Ekkor váltak szét a karakterek szálai. A végére volt, aki Okoskává, volt, aki Dulifulivá változott, és volt, aki malac képében mászott fel eggyel arrébb a plafonra.
Áji-áji-ájj, jó kis este volt.
       Hazafelé bandukolva saját szememmel láttam, amint egy fáradt Tréfi gyrost zabálva átalakult Hamivá, majd másnap reggel nyúzott Törpapaként ébredt...délben.
Akkorra már újra Hókuszpók voltam és közelről figyeltem a mosolygós, ámde lestrapált Ügyiket és Törpillát.
Elhatároztam, hogy legközelebb ( mert lesz olyan ) hamarabb megtalálom Őket és nem kegyelmezek nekik - morogtam mérgesen, de szigorúan csak a dalszöveg miatt.

Mert kedvellek

Törökülésben, cipő nélkül ott " lebegett " a vörös műbőrön. Mintha egy varázsszőnyeg lett volna alatta.
A reggeli kupé - a jelenléti ívet tekintve - meglehetősen nagyvonalúan bánt vele. A fiatal legény szájának és szemének meg sem kottyant a korai időpont. Amaz fülig ért, emezek meg csillogtak......és csak mesélt, mesélt.
      Varázslatos utazásként élte meg minden szerencsés, aki belehallgathatott. Hárman voltak csupán.  A túl közel ülő 40-es férfi, a már nem suhanc, majdnem köszönő " Úriember " és a szemüvege alatt nyitott szemmel pihenő utastárs. Mintha barátok közt lett volna. Létszámilag mindenképp.
Miután zacskóból elmajszolta gyorsított tengerentúli reggelijét, felakasztotta vadiúj börjakóját és nekikezdett. Nosza, in medias res. Téma: casting. ( na, nem olyan ) Megtudtuk milyen, amikor a zsűrinek igen, DTK-nak viszont nem jön át elsőre a bájos sárm.
Egy határozott frizuraigazítást követően új anyaghoz ért. Sportrendezvényhez adott szervezési tippeket. Nem is rosszakat. De nem is jókat. Megint ficánkolt egy kicsit, majd átadta magát a tavaszi érzéseknek. Egy korábbi vonatszerelemről áradozott. A nagy ( né ) Ő-ről.
Szemei megállás nélkül vándoroltak. Hol az unalmas kocsibelsőt pásztázták, hol pedig az odakint ugrándozó mezei nyulakat fürkészték. Pedig biztosan fáradt volt a fiatal mártír.
Mindenre fogékony agya emiatt telefonos segítségre szorult. Több fontos infót is bepötyögött az    " amit még ma el kell intézni " mappába.
Kiskunfélegyházánál már tűkön ült. " Itt mindig húsz percet állunk "- mondta roppant magabiztossággal. Igaza is lett és négy és fél perc múlva elindult a vonat. A szíve majdnem megszakadt ( ó-ó-ó ), amikor a jobb oldalon várt másik vonat a bal oldalon távozott. Nevetett saját magán. Én is. Mármint saját magán.
     Közeledtünk a városhoz és  - úgy vélem -  picit egymáshoz is.  ( na, nem úgy )
Az állomáson - mikor beültem az autóba -  még kiszúrtam a szemközti megállóban. A tömeg közepéről indulva elsőként szállt fel a buszra.
Aki ismeri a tehetségét és lendületét, ez egyszer azt is elnézi neki, hogy a vele együtt várakozó hölgykoszorú tagjai közül senkit sem engedett maga elé a becsekkoláskor.
 Mert sikere, már most......

....borítékolható !

Jóból is megárt a sok

Véget ért a négynapos ünnep.
A valóságban egy nap ünnep, egy ellopott munkanap és két szokásos hétvége. De micsoda napok, micsoda hétvége. Összességében szuper, részleteiben viszont....

......kezdtem egy makacs combsérüléssel, amit koncerttel kezelgettem. ( Blog 03.15. ) Meg jéggel.
 .....az ellopott munkanap meg nem termelt javait - nejem hathatós segítségével - azon nyomban sikerült elkölteni az üzletekben. Picit még a jövő heti napokból is felhasználtunk.
Hétvége, forduló, csak a meccsre gondolok...
....meg a szegedi vadasparkra, ahol olyan pingvineket látvány etettek , akik " szalagátvágásilag " csak jövő szombaton ( március 24. ) érkeznek Csongrád megyébe. Akkor lesz a kifutójuk hivatalos átadása.
.....hátra volt még egy kötelező Árkád - Pláza tengely.
Előbbi nagyon fut, sikk a jelenlét és még a Media Markt is beköltözött állandóra. Utóbbi viszont igazi királyság. Csönd, nyugalom és mozik. És csak egy mini mozgólépcső van. Kisgyermekes családoknak mindenképp előny, mert a jóból még az Árkádban is megárt a sok. És negyven perc mozgólépcsőzés egy két év alattival bizony jó dolog. De inkább sok.
 ...egész idő alatt ezer ágra sütött a napocska, így nem maradhatott el a kötelező játszótér látogatás sem. Kirajzottak a fokozatossággal mit sem törődő anyukák és/vagy apukák, akik már a tavasz legelső napján is idióták. Természetesen tisztelet a kivételnek.
... a nagy rohanásban csak az ebédlőasztal volt biztos pont. A menedéket jelentő forró leves és második előtt/közben/után belepillantottam a Blikkbe és a Nemzeti Sportba. Kiderült, hogy előbbibe egyelőre csak szökőévenként kerülnek igazán jó cikkek. Oké, hogy piaci trendek, meg minden, de utóbbi lap kinézetre szinte már az előbbi. Még szerencse, hogy belül rend uralkodik.
... könnyed háttértévézéssel öblítettem le a szombati napot. Az egyik tehetségkutató műsorban bemutatkozott Keyboard kapitány és a Sellők. Mit is írhatnék róluk. Maradjunk annyiban, hogy felfrissítettek. Sajnos azonban nem jutottak tovább.
...vasárnap nyári plusz, így kis híján egy fagyit is elnyaltam, de a pisztácia kifogyott, csokoládé meg nem is volt. Szomorúan tovább álltam, mint Charlie, amikor ellopták a kamionját.
A lábam a sok pihenés hatására rendbe jött, de helyette beszereztem egy keresztcsontra esést.
Tapasztalatból tudom, hogy ez a fajta sérülés "könnyen és gyorsan " gyógyul.
Ezért külön öröm, hogy a soron következő munkahét csak hat napig tart.
De hogyan fogom egyetlen napba besűríteni a már megszokott tavaszi programjaimat?

A hírhedt 184-es járat

" Tedd be ide " - hallatszott derékmagasságból a határozott ajánlat.
Alig húsz percnyi ismeretség után, több, mint biztató. Egy vadidegen lány szájából egy diszkóban egyértelmű, de a 184-es pestszentlőrinci buszon?

    Kőbányán szálltam fel a járatra sokad magammal. Szerencsém volt, nekem még jutott hely. Álló. A lestrapált gépjármű belsejében három megálló múlva teljes lett a lészám. Így már nem csak kívülről hasonlított egy szardíniás dobozra. Odabent simulós, dörgölőzős, kanyarban ráborulós hangulat uralkodott.  Minden kötelező elemet többször is érintettünk. Az utasok kedve viszont egyre prímább lett. Köszönhetően annak a - még velem együtt felszálló -  tizenöt fős társaságnak, akik megtörték a járat szokásos szombat déli monotóniáját. Fiatal és fiatal jellegű fiúk voltak, meg pár lány. Szőke is volt, barna is volt, csöndes is volt, vigyori is volt. Vegyesek, információ éhesek, sportosak, de leginkább vidámak voltak. A tömeg elsodorta őket egymástól, így kisebb csoportokban utaztak. Engem két komoly(nak tűnő) legény mellé sodort a Kispestről induló élet , így " páholyból " hallgathattam ( élvezhettem ) egyre magasabb röptű beszélgetésüket. Nem tagadom, a Nefelejcs utcai megállónál már mosolyogtam. " Ezek nem komplettek " - gondoltam kettővel később, a Haladás utca környékén. Ha jól vettem ki a szavaikból, egy sportrendezvényre igyekeztek ide, a " világ végi sportkastélyba ".

Sosem felejtem el az elsőt

A Petőfi utcáról újabb halandók szálltak fel a buszra. Senki sem lepődött volna meg, ha a sofőr pezsgőt bontva bejelenti: " Megdöntöttük a 184-es járat mindenkori utazószám rekordját " Nem tette, tehát ez errefelé mindennapos eset.
Ekkor már nagyon sziporkáztak a sportot elemző emberek. Az alattuk ülő ismeretlen helyi csajszi nem győzött somolyogni. Látványosan kifelé forduló feje ugyan titkolta, az ablakból azonban látszott, a poénokon nevet. Álcázás gyanánt mégis az odakint elrobogó csupasz erdő pásztázását választotta. Fentről szó szót követett, amikor is elhangzott a korábban említett három szó. Az egyik lovag előbb megköszönte a határtalan bizalmat, majd udvariasan elhárította a felajánlkozást.
A lány magyarázkodott, hogy ő biza a poggyászra értette. Aztán felállt....és leszállt. Egy megállóval korábban, mint a sportos kompánia.
     Nem sokkal később ismét a buszon voltam. Dolgom végeztével célba vettem a KöKit. A busz üres volt, én mégis álltam. Hátul, a jegylyukasztó mellett.
Szinte hallottam kérlelő szavait: " Ide tedd be ".
Mosolyogva, de másodszor is nemet mondtam.

Hoppá - Hoppá ! Hopp - Hopp !

" Üljél ide lefelé, Zolika és tapsoljál, mert kezdődik ! " - hívta vissza határozottan fél órája a hangfal közvetlen közelében csápoló kisfiát egy anyuka.
Hoppá!
Nem hiába számoltam a napokat. Tényleg megérkezett életem első Republic koncertje. Eddig sosem sikerült, idén viszont összejött.

Huszonkét év minden profizmusával

     Szűk háromezren lehettünk az Újszegedi Sportcsarnok küzdőterén és a fél lelátón. A túloldal - a színpad mögötti - tudni illik le volt zárva. Március tizenötödikén még sosem léptek fel a napfény városában, így nem túlzás a többszörös jubileum titulus.
A büfésorban a várakozási idő vállalható volt ( 4-5 perc ), míg a becsekkolás is  folyamatosan és e századbeli módon haladt.  A " Cipőfanok" türelmesen várták a 19 órát, amikor megjelent a helyi média, a Rádió 88 embere és bejelentette, hogy 20 percnyi előzenekar érkezik. Érdekességképp megjegyezném, hogy mind a rádió, mind a Republic idén ünnepelte 22. születésnapját.
A Zoom együttes nálam mínuszból indult, hiszen én a " nagyok " miatt érkeztem. Pici plusz mellettük, hogy az alig" nyolcvanéves" kvartett egyike Boros Bálint volt, a ma esti " későbbi " basszusgitáros géniusz, Boros Csaba fia. Muzsikájuk azonban megfelelt a célnak.
Történetesen, hogy az idő alatt elmentünk vizet inni, ropit enni ...stb. Többesszám első személyben, mert kísérőm is volt ám. Egy angyal tisztelt meg a jelenlétével.  Ő is először járt Republic koncerten, így Ő is  roppant izgatott volt. Leginkább amiatt, hogy mennyire lesz hangos a zene. Nem volt az. Közös izgalmunk tetőfokán ( fél nyolc tájban ) nekikezdett morajlani az addig türelmesen szórakozó kortalan tömeg. A sok Zolika szerepét átvették a felnőttebbek és a színpad is lassan benépesült. Kezdődött a cirkusz,  megérkezett az állatidomár, a légtornász és a társai is porondra léptek.
Elindult a mandula!

Aki lenn itatott a Tiszán

     A bemelegítő - egyébként szintén fantasztikus -  slágerek után, midőn már kitaláltunk az Erdő közepéből, végre Még egyszer nyár volt.  Népi folklórként elénekelték az Érik a szőlő c. dalt is, így kislányom sem ment úgy haza, hogy egy sort sem ismert és énekelt volna el. ( hála Böbe néninek az oviból ). Egy óra zenélés és tornaóra ( leginkább tenyérre és vállra gyúrtunk ) után jutottunk el a Jó reggelt kívánokhoz. A harmadik "  rázdmegeket " már Szabó András Kossuth-díjas, Érdemes művész zseniális hegedűjátéka tette még maradandóbbá.
Amikor pici technikusi segédlettel átkevertek mulatós alapra, tették kvázi lakodalmasba az eredeti dalt, egyszerűen felrobbant a csarnok. A szegedi csikós és a káposzta, káposzta betét úgy megrázott, mint a leesett állam.
Majd a csúcson lementek a színpadról.  Ahogy kell. Persze jött, aminek kellett : " Vissza, vissza " -  zúgott mindenhonnan, egy torkocskát kivéve.
Az én tündérem  nem követelte pódiumra a zenészeket. Fejecskéjét az ölembe hajtva - már egy ideje - ugyanis békésen aludt. Az első ásításakor a Baj van, nagy baj van szólt.  Mikor odabújt, már a Gyere közelebbet dúdoltam picike fülébe. Az Ébredni kéne márnál jó éjt puszit adtam neki.

Az igazi Boros - Bocskor páros

  Visszatapsolás után leúsztak a legsikítósabb, legöngyújtósabb nagy halak is a drapériákról. Miután Cipő be is mutatta azokat, amelyeket feladtak neki és megéljeneztük Budapestet, Mohácsot, Szegedet és Miskolcot, érkezett a Szállj el kismadár, a  67-es út és a 16 tonna is.
    Az órámra pillantottam, majd a kinyíló szemekre. " Menjünk? " - kérdeztem.  Fáradt, de csillogó szeme majd leesett a fejecskéről, úgy rázta a fejét, hogy nem. Megsimogattam  arcocskáját és végighallgattuk a hátralévő öt számot. Az elégedetten távozó tömegben feltűnően sok apuka viselt ugyanolyan díszítésű kabátot : Bal oldalon kokárda, jobb oldalon alvó Zolika. Az én " kokárdámnak " a kocsiban már kipattant a szeme és ott frissiben újraéltük a koncertet. Tankolás után még előreszólt: " Legközelebb is megyek veled koncertre, csak ne legyen ilyen hosszú".

Kedves Republic zenekar!
Ugye Ti sem akartok elveszíteni egy ilyen rajongót?

Fiú szakasz II.

Aludt két órácskát, én szemlélődtem.
Felriadt szomorúan, én érkeztem.
Sírdogált kívül, nekem hullottak a könnyeim belül.
Kiemeltem, megöleltem, Ő odabújt és megnyugodott.
Leheveredtem a kanapéra, már nem is szipogott.
Fészkelődött kicsit a mellkasomon, én meg sem mertem moccanni.
Lecsúszott a karomra, gondoskodva öleltem át.
Egyre mélyebb levegőket vett, egyre apróbban vettem a levegőt.
Pici ujjai  néha megmozdultak, már az egész karom elzsibbadt.
Édesen horkolt, legyőztem egy tüsszentést.
Fejecskéje ráizzadt a vállamra, kezdtem fázni.
Hetven percet pihentünk együtt, gondolhatja Ő.
Neki csak egy átlagos nap, nekem piros betűs ünnep.
Ő nem fog emlékezni rá,
Én Örökké.

Erő hűség remény

Eredetileg a színek belülről kifelé követték egymást és a legszélén volt a zöld.
Manapság ez már nem számít.  A mi forradalmi kokárdáink többnyire fordított sorrendet mutatnak. A lényeg, hogy emlékezz a múltadra. A közös történelmi múltunkra.

Pirospozsgás arccal és felemelt fejjel.  Büszkén.

Hófehér ingben. Teljes mellszélességgel  társaid oldalán. Őszintén.

Reméld a várva várt sikert. Amiért tenni akartál és  tettél is. Ellentmondást nem tűrően.

Ha kitűzöd, ha nem, a dátum benned él.

Simabőrű lettem

A rózsaszín sajnos kifogyott

A Kinezio Taping egy Japánban kifejlesztett, a szervezet öngyógyító folyamatait aktivizáló, kémiai hatóanyagmentes, gyors és hatékony terápiás eljárás.

Ezzel speciel minden rendben is volna.

Hatékonyan alkalmazható sportsérülések, gerinc- és hátfájdalmak, izomhúzódások, könyökbántalmak (tenisz-, golfkönyök, stb.) kezelésére, duzzanatok és vérömlenyek csökkentésére, sérülések, műtétek rehabilitációjára, terhességi gerinc-, és végtagproblémák orvoslására stb.

Szerencsére ezek nagy részével - egy váll és most egy comb/térd kivételével - nem találkoztam.

A Kineziológiai Tape a bőr "utánzata", tulajdonságaiban ahhoz nagyon hasonló. Felhelyezésével a bőrön és a bőr alatti struktúrákon keresztül "pozitív" szenzorikus információkat közvetít testünknek.

Már egy pár órája közvetíti gyönyörű rikító kék színben. És jó érzés a sérült résznek.

A diagnózis felállítását és a kezelést okleveles K-Active terapeuta és egyben ortopéd-traumatológus orvos kolléganő végzi.

Sajnos nekem egy kolléga állította, majd helyezte fel.

A sérült láb hátulról

Használja ki a lehetőséget és szabaduljon meg tartósan vagy véglegesen egészségügyi problémájától egy mellékhatásoktól mentes, hatékony terápia segítségével!

A lehetőséggel éltem, a sérülés is a múlté lesz hamarosan, de mellékhatás már most van.

 Ugyanis le kellett borotválnom az egész bal combomat térd alattig.

Bár most kellemesen selymes tapintású, de Lányok,mondjátok meg, ugye visszanő?

Ezredes Úrnak jelentem!

Köszönöm egyre bővülő létszámú olvasóim érdeklődését. Ugyan nem kevés sörömbe került megvenni cseppet sem lankadó figyelmeteket, de megérte.
Valami olyat művelek e helyen napról napra, amit korábban álmomban sem gondoltam volna.
Mindjárt itt a nyár. A kánikulában pedig már nem osztom szét a söröket. Ám remélem, a nélkül is benéztek hozzám.

Ja, a héten negyedik országként az USA is megjelent, mint olvasói helyszín.
Így tovább, én igyekszem!

Az 1000. meg keressen a jogos jussáért.

Piros és fekete

Vágó Piros nem mondott igazat.

Nagy nyilvánosság előtt (előttünk ) azt állította, hogy " X " éves.
Pedig jól láthatóan  csak " X - 10 " . Ha gonosz vagyok, akkor is legfeljebb " X - 8 ".
És pont. Mármint piros pont. Vagyis pontok....amikkel teleírtam képzeletbeli - mindaddig makulátlan - ellenőrző füzetét őszinte, élménybeszámolós önéletrajzának megosztásáért cserébe.
     Végig vidáman tálalta TV-s és rádiós élményeit Napkeltétől Jáksónyugtáig, Polski Fiatjának állandóan üres tankján át adás közbeni székről leeséséig. A nagy nevetések közepette azonban halkan újra elkértem az ellenőrzőjét. Kezemben ekkor már egy másik színű toll lapult. Egy feketén fogó készült megtörni a hófehér lap vörös pöttyös hegemóniáját. Miniszoknyában, párhuzamos combokkal, lábait lóbálva tetszett ülni a tanári asztal tetején. Férfiasan bevallom, hogy egy árva nappal korábban ezért még csillagos ötöst adok. Alig huszonnégy órával a protokoll előadás után viszont ez fekete pontot ér. A papírhoz érve tollam mégis  megmakacsolta magát. Tétován újra átgondoltam az egészet. Legyen. Módosítom az érdemjegyet zöld pontra. Nagyon régen az őskorban, általános iskola alsó tagozatában a tanító nénik még osztottak ilyet is. Félúton volt a piros és a fekete pont között. Manapság hármas érdemjegyként jelenne meg.
Egy kis történelmi nosztalgia március idusán.
Ilyenkor csak jobban mutat egy piros-fehér-zöldben pompázó ellenőrző!

Ilyen anyóst mindenkinek

Kőhalmi és Bödőcs.
Bronzérmet nem osztottam.
       A születésüktől fogva - értem ez alatt a TV-s megjelenésüket - figyelemmel kísértem a showder klub standuposainak ténykedését. A kezdeti mennyiségi dömping után egyre igényesebb lettem és fokozatosan a saját szám íze szerintire morzsoltam le a társaság javát. Ízlések és poénok, ugyebár.
A fenti kettő állta a sarat. Nálam.
     Kőhalmi, mint műegyetemi többgyermekes ex-fantom egyértelmű favorit lett. Pláne, hogy Csongrád megyéből indult. ( én meg pont ott vagyok ).
És Bödőcs?  A világvégi kocsmahumorral nincs ember, aki ne tudna/tudott volna egyszer legalább azonosulni. A többiek csupán rész sikereket tudtak felmutatni, így egy igazi befutóra, nagyágyúra  várni kellett. Egészen most hétvégéig, amikor is az történt, hogy.....

" Le kell nyitni a kezeket "

       Igaz, csak egy anyagát ( előadását ) láttam/ hallgattam, de így is végleges döntést tudtam hozni. Tátott számat csak a gyakori nevetések zárták össze. Bár a belépő az előadásra kicsit borsos volt ( egy féléves tandíj összege - a szerk. ), mégis megérte.
Másfél óra alatt rengeteg témába belekóstolhattunk. Dicsérte a szőke nőket, életbiztosítást kötött a parlamentben, miniszterelnököket kiabáltatott ( majd csendesített le ) és feng shui tanácsokat adott kezdő riportereknek.
Egy fertály óra sem telt el, mikor fegyverviselési engedélyt kaptunk A/4-es mappára. Arra az esetre, ha túl közel kerülne egy interjúalany. Féltávnál Kőbányára utaztunk egy helyi tízemeletes mindeneséhez, a mindenhol felbukkanó " Margitkához ", akit legyőzni csak kifejtős kérdéssel lehet. Legyőztük őt is.
Utána jól eső érzés fogott el. Magamra ismertem és nem csak a negatívumoknál. Például : kézfogásnál belenézek az ellen szemébe, én " kívánom " a Jó napot és nem megyek interjúra ( meg sehova sem ) szandálban. Persze a sötét oldalon is tiszteletemet tettem. Néhanapján ugyanis képtelen vagyok normálisan megülni egy széket, bennmarad egy rágó vagy nem borotválkozok meg. Utóbbinál picit sántít a " banderaszos "  általánosítás, mert nem tudok gitározni.  Mintha Hello Kitty-s szerelemfátyolt eresztettek volna szemeink elé, annyira megbabonázva ültük végig a túl gyorsan lepergő kilencven percet. De abban biztos vagyok, hogy a máskor 30-40 másodpercenként lekapcsoló majd újrainduló agyam ezúttal végig velem volt.
      Gesztusai, hanghordozása, előadásmódja - nekem - Hofit idézték. Igaz, őt sosem láttam ilyen közelről ( harmadik sor, jobb kettő ), mégis a neten fellelhető anyagok alapján ez a véleményem.
Stand up ..............for the champion! - mert nálam elvitte a félév legjobb előadójának járó díjat.
Nem Bödőcs és nem Kőhalmi, hanem Görög.
Kedves Tibor és Zoltán!
Az ezüst és a bronz is szépen csillog, de az arany mostantól Ibolyáé!
A legjobb női stand uposé protokollfőnöké!

Jégkorszak 4.

Úgy terveztem, hogy ezeket a blikkfangos címeket szűkösebb időkre és keményebb témákra tartogatom. Nem jött be. A rajzfilm ( egyeseknek animációs film ) következő epizódja idén nyáron érkezik a hazai mozikba. Alcímként Vándorló kontinens szerepel majd a plakátokon.
A prömier dátuma itthon : Július 13.
 
Az idióta Sid visszatér a lúzer haverjaival. Mindet csípem, de azért nálam is a Geszti-féle lajhár a favorit. Kémeim jelentése szerint a mamut után a tigrisnek is jó lesz. Kap egy nőt.

Így legalább még egy évet kell várni, hogy minden idők legsármosabb bűzbombája beadhassa a derekát. Mert nem kérdés, hogy amerikai rajzfilmes szakemberek már most gőzerővel dolgoznak azon a  forgatókönyvön, amibe bele tudnak írni egy alacsony igényű lajhárlányt. Olyat, kinek szíve csak Sidért dobog. Nemes feladat, az egyszer biztos.

Pedig mi híja volt az első részben. Ha nincs az a  két pitypang irigy behemót, odaérhetett volna a sárjakuzziban is a hölgyekhez.
Sebaj, a hatodik rész majd a lusta porontyokkal lesz tele. Mint a szamár-sárkányfiókák a konkurenciánál. Ha ott működött, itt is fog. Így megy ez.
Csak győzzem kiíratni.

Egy szó Nőnapra

A legeslegkisebb lányok sírását, táplálását, rugdalózó lábacskáit...szemlélődve......

A legkisebb lányok ébrenlétét, könnyeit, követő fejecskéit...fáradtan.....

A kislányok semmi mással össze nem hasonlítható őszinte ölelését, határtalan tekintetét, ragaszkodását...szerelmesen...

A közepes lányok mozgásfejlődését, kapcsolatteremtő képességét, téma érzékeny kérdéseit...bizakodva...

A nagyobb lányok tisztaságát, kíváncsiságát, érzelmeit ...elmerengve...

A menyasszonyok szervező képességét, izgatottságát, hófehérségét...laikusként...

A feleségek önzetlenségét, áldozatát, otthonteremtését...hitetlenkedve...

A háziasszonyok keze munkáját, gyakorlati tudását, megoldásait...irigykedve...

A dolgozó asszonyok kitartását, erejét, fáradhatatlanságát...átérezve...

Az idősebb hölgyek tanítását, bölcs hallgatását, meséjét...szótlanul...

KÖSZÖNÖM !

Fáradásos szerelem

Megérkezett a tavasz. 

    A rózsaszínizmus hírnökei mind a kibújó virágok, a szerelmes légkör, a frissesség.

Némi szürke szín rombolja csak a tökéletes nyitányt. Nagytakarítás, fáradtság, a változékony időjárás. Ezzel a szürkés rózsaszín árnyalattal együtt kerek az év első teljes évszaka.

    Én meg összezavarodtam. Tavaszi összezavarodásom van a csúnya, hosszú tél után.

Meg bezsongtam és teljesen oda vagyok Érte, meg vissza. 

Azt szeretem, ha odabújhatok hozzá. Leginkább este, de van, hogy már délelőtt hiányzik.

Olyan szorosan ölelem, amennyire csak lehet és nincs olyan órája a napnak, hogy ne gondolnék rá.

Friss illata beköltözött az orromba. Egyszer a kanapén, máskor a hálószobában találkozunk.

Szerelem vagy fáradtság?

Rózsaszín vagy szürke?

Utóbbi, mert a szívecske alakú párnán nem szeretek aludni.

Halló, Tündéreim!

" Nekifutok, rohanok, szaladok..." - ismerősen hangzik?

Ha Rapülők hallgató vagy/voltál, akkor bizonyára tudod folytatni.
Személy szerint mindig is csíptem Gesztit.
    Amikor fiatal ászként felsietett az első emeletre csak foszlányok maradtak meg.  Aladárságára, pláne Ludasmatyiságára is csak jóval később jöttem rá. Dzsungel és dzsezzmegaz rétegebb anyag, de ez a  legfrissebb magyar-spanyol beatleses pálinka zene.. na az megint nem semmi!
    A legnagyobb kedvenceim azonban mégis az óriásplakátok. Egyszer - két és fél éve - személyesen is átsétáltam az 56-osok terén, az akkori aktuális kiállításon. Élmény volt.
A nyitó sor szavai csengenek a fülemben. Dallamosak és szép emlékek kapcsolhatóak hozzájuk, de most mégis más jelentéssel bírnak.
   Dúdolom úton és útfélen. Sokszor. Túlságosan sokszor.
Egyszer a kalauznak köszönök, egyszer a pincérnek, máskor meg a metróajtónak., de még a portás is tudja a keresztnevemet.  A családnak meg marad az IPhone. Kis túlzással, de sajnos így van. A kis túlzás, hogy nincs százezres telefonom. A többi stimmel.
A megoldás?
Meg kell tagadjam a Rapülőket. Meg Gesztit.
És új befejező sort kell írjak az idézet mögé!

Víz alatti interjú

   Két nullás között nyolc számozott kő. Az egyessel kezdődik, majd jobbról balra a nyolcassal ér véget. Uszodai rajtkövek. Nem túl izgalmasak. Aki volt már medencében az tudja, hogy a faltól falig tartó monoton tempózás mindent ad, csak izgalmat nem. Valamikor én is úsztam. Majdnem versenyszerűen. Emlékszem anno verseket mondtam fel magamban. Ám hiába a Toldi összes, én a hideg vízben is végig a forró zuhanyt vártam. Előbb utóbb ki is koptam az edzésekről.
     Ma hajnalban - sok évvel később - újra csobbantam. Az első " kört " letudva ismét átkapcsolt az agyam. A világ azonban változott és a verseket felcserélte a műfajelmélet. Azon belül is az interjúk. A tegnapi előadás minden mozzanata élénken élt szemeim előtt. Pár jelenetet a hosszak alatt munkálkodó klóros víz ugyan kicsippentett a látómezőmből, de a megmaradt anyag vetíthető volt.
Kétszáz méter bemelegítés után kezdődött az interjúkészítés
    Egy hossz a lendületes kezdéssel, egy másik a bájos közhelyekkel telt. Már akkor éreztem, hogy három puttyonnyal ( sic ! ) sokkal nehezebb úszni. A következő fordulónál megzavart a napocska. Odakintről belopakodó sugarai kisajátították a kettes pályát sőt, egy kicsit még a hármasra ( az enyémre ) is átlógtak. A csillogó pici hullámok rendszertelennek tűnően, de mégis ritmusosan követték egymást. Pont, mint az interjú kérdései és válaszai. Féltávnál jártam. Kezdtem fáradni. A három percnyi szünet után - ami a legjobbkor érkezett - viszont egyre vidámabban fickándoztam a kötelek között. Annak ellenére, hogy éreztem, én sosem fogok jó interjút összehozni. Hirtelen az órámra pillantottam. A vizes számlap is tisztán jelezte, hogy legfeljebb két gondolatjelre maradt még időm. Növeltem a csapásszámot. Már hatszor akkora kíváncsisággal szeltem a habokat. Minden mozdulatomat próbáltam a lehető legprecízebbre szerkeszteni, de 1500 méterrel a fejemben ez egyre nehezebben ment.
     Nagy sebességgel közeledtem az utolsó " falhoz ". Szinte röpködtek körülöttem a média cseppecskéi. Görcsoldó keretes írás, reagálás fontossága, kérdőjel nélküli kérdések, szó szerint idézni. Egyre közeledtem, majd egy nagy csattanást hallottam. A kezem megúszta, de a fejemben éreztem valami bizsergést. A nagy finisben annyira elkalandoztam, hogy kobakkal " nyúltam be " a célba. Minden információm elúszott egy pillanat alatt.

A forró zuhany alatt két fontos mondat azért mégis beugrott.

1. Ragadj be a liftbe Andrással.
2. Kérdezd meg Göncz Árpádot, miért hányta tele a Börzsönyt.

Interjúkészítésnél  lehet, hogy ez is elég lesz.

Győri félpanzió

Az interneten keresgéltem szállást.  A cél a nagyváros, a távolság  másfél óra.
Hamarosan találtam egy panziót, ami biztatónak tűnt.
 Már besötétedett mikor elindultam és megérkezésemkor még sötétebb lett. Mármint a kerület, ahová a telefonos GPS elnavigált.
   Gombnyomásra nyikorogva kinyílt az utcai kapu, én pedig beléptem. Kis híján sarkon fordultam az ijedtségtől. A belső udvar állaga, a lestrapált körfolyosók látványa és a világítás hiánya erős horrorfilmes díszletet sejtetett. A lak azonban kifogástalan volt csakúgy, mint a házigazda mosolya. Olyan barátságosan fogadott, mintha ismerne. Az első üveg után nekiindultunk a környéknek. 
   A lépcsők egy kis kocsmába vezettek, ahol belefutottunk egy szülinapi buliba is. " Tizenkét jéger meg hat sör " - ordította egyikük a ma esti fegyvernemeit. Ez megsüvegelendő teljesítmény, de kíváncsi leszek, holnap mennyire lesz majd álmos az illető.  A háttérben mindig szólt valami, amit néha zenének is lehetett nevezni. Az idő telt-múlt, a hely egyre komolytalanabbá vált. Elfogyott tudniillik a Krusovice, majd a Heineken és a barna Dreher is. Csak a jéghideg vizezett csapolt maradt. Csalódottságomat a társas zergevadászatról visszatérő főbérlőm vigyora feledtette.
A létszám szép lassan apadt. Az agglomeráció lakói némán hazasomfordáltak, a környékbeliek továbbálltak egy másik szórakozóhelyre, a maradék pedig közelített a pulthoz. Kicsi, nagy, horvát, elefántcsontparti mind ott gálázott a bárszékeknél. Volt aki rajta. A pultosok ekkor már kizárólag a saját ízlésüknek megfelelő zenéket játszották, így a távozás mellett döntöttünk. A hazaút (zökke)nőmentes volt. Egy pár sajtburgerrel még leöblítettük a söröket a sarkon, majd nyugovóra tértünk odafent. A galériám ágyán kényelmesen elfértem.....volna egy éves koromban.
Az árban benne foglaltatott a másnapi ( aznapi ) reggeli és fürdőhasználat is. Mindkettővel éltem, majd elköszöntem még horkoló vendéglátómtól. Nagy magányomban bandukoltam tova.
 Ár/érték arányban is páratlan este volt, így a tulaj telefonszámát elmentettem.
Sosem tudhatom mikor járok legközelebb Győrben.
Pláne Pesten.

Színes karikatúra

   Egy - a szemem alatt. Fekete. Ami lehet, hogy mégis inkább kettő. A sok hajnalig tartó cikkírás, kutatás nem múlik el nyomtalanul. Tükörbe nézve azonban megállapítom, hogy jól áll. Legalábbis naivan ezt kell,  hogy higgyem. Jobb már most az elején hozzászokni a gyanús külsőhöz.
   Kettő -  a fülcimpákon. Arany. Nekem nincs csilingelő fülbevalóm. Egyszer ugyan megfordult a fejemben, de aztán inkább sört vettem a rá szánt összegből. Azóta sem bántam meg. Az ingyenélő haverok meg pláne. Kapcsolatok, amik megmaradtak.
   Három - a forgalomban. Piros, sárga, zöld. És a rengeteg utazás közben annyira összefolynak a színek, hogy a szivárvány egész palettáját felsorolhatnám. Helyszínről stúdióba, terepről műhelyekbe. Így kerek és véget nem érő ez a birodalom.
   Négy - a hűtőrácson. Ezüst. Biztonságot sugárzó egyszerű tervezés. Négy betű és négy egymásba fonódó kör. Álomszép és egyelőre ....álom. De valóra válik.
   Öt  - idén Albionban. Kék, fekete, piros, sárga, zöld. Kontinensek, melyek beutazásra várnak. Testben és/vagy lélekben, de várnak.
   Hatos - a Tom és Jerry alatt a képernyőn. Sárga. A méregtől. Mert van az az állat, aki komolyan gondolja, hogy az ötéves gyerek kimegy a fészerbe, lekapja a láncfűrészt a polcról és lekaszabolja az egész panelt macskástól, egerestől, szomszédostól, kutyástól. Szerintem képernyő sarki pazarlás.

A karikák láthatóan köztünk élnek.
A karikások pedig bennünk.
Tessék hát folytatni a számolást, mert a médiás karika-túra elkezdődött.

Vizezd újra!

   Sok évvel ezelőtt nagymamámnál aludtam, onnan indultam reggel iskolába . Egy olyan középiskolába. ahol a végzős legények szemet vetettek az alsóbb évfolyamos lányokra. Az előbbi kaszt tagjaként ( ahová merő véletlenből kerültem ) tudtam, hogyan kell megjelenni. Első a séró, utána a többi. Akkoriban így működött.
   Egy határozottabb adag zselével megreformáltam előző nyolc órán keresztül viselt "frizurámat", majd indulásra készen beköszöntem nagyinak.  Ő akkorra már megjárta a piacot , így volt fogalma a kinti hőmérsékletről. A végzős fiúk szabályzatát azonban nem ismerte. Sajnos.
" Kisfiam, megfázol. Tiszta víz a hajad ! " - állapította meg aggódva, majd szerető gondoskodással és villámgyorsan  helyrehozta tévedésemet egy törölközővel.
A buszt elértem, a suliba beértem. Nórika és barátnői nem is sejtették, hogy az odaúton előbb a kapucnit, utóbb - a földszinti vécében - a hajzselét használtam fel.
  Sokszor eszembe jutott e történet, ha tavasszal hideg és szeles volt az idő. Ma is beugrott, noha régóta nincs már "vizezhető" hosszúságú hajam. De Március van. Itt a tavasz. A szerelem, hóvirág meg a többiek évszaka.
Az évek elmúltak, mégis ugyanazt várom, mint egykor középiskolásként, hogy legyen minél melegebb odakint.
   Anno, hogy egyre lengébben öltözve érkezzenek azok a bizonyos alsóbb éves lányok.
És most?
Hogy lecsavarhassam végre a termosztátot, mert a gatyám is rámegy a fűtésre.