Aki tudja, ismeri...

Mondd, Te süket vagy? A pisztácia kifogyott, csokoláde nem is volt!

2012. április 29.

Kenyeret és cirkuszt

Derék dolog lenne ilyenkor - éjfél körül - nyugovóra térni, de még mindig a Frízbi hatása alatt vagyok...

2012. április 27.

Gong az eleje...


Az élmény tényleg megfizethetetlen
Csak jöttek az e-mailek, az ötletek és utasítások. A határidőket módosított határidők követték.
De lényeg a lényeg, megérkeztek az anyagok, még pedig a kívánt formátumban, hogy aztán megfelelő sorrendben a megfelelő helyre kerüljenek. Mert BL elődöntő csak egyszer van egy évben. Azaz kétszer. Na jó, négyszer. És MI ott voltunk tűz közelben. Fiatalok és öregek közösen.
Akikről megkérdeztem az adás szerkesztőjét és aki előzetesen csak annyit mondott csapatáról: " Veretes névsor, annyi szent" - és ki vagyok én, hogy vele vitába szálljak.

Úgyhogy, nézzük előbb a "suhancokat". Volt, aki - amolyan rendezőként - hátrébbről szemlélődött vagy vágott, alámondott. Voltak, akik nemzetközi nyelveken faggatták az utcai halandókat és volt, aki flaskát címkézett, netán sütemény sütött otthonában, így készülve a jeles eseményre. Mert az volt, ha mondom.
És a nyugdíjas évfolyam?
Inkább ne taglaljuk. Vagy inkább mégis, mert ezek profik voltak egytől egyig. Vágásban, szövegben, műsorvezetésben, öltözködésben. Nyalka, kolcsagos legények, talpig ingben, nyakkendőben és zakóban. A jányok meg fekete-fehérben. Mert anno Bernabeu is megmondta, nem elég jónak lenni, úgy is kell kinézni.
A meccsről? Szegény Madrid a tizenegyesekre már csak úgy nézett ki, jó akkor már a Bayern volt.
Jól meg a stáb, hiszen sikeresen és príma hangulatban zajlott, majd ért véget a munka.
Nosza, nosza, jöhetett a koccintás, fényképezés ( köszi, Mammy ) és a fogócska.

 Mert egy ölelésre mindenkinek, még a főnöknek is szüksége van!

2012. április 23.

Biztos úr?

Zebrán keresztbe álltam autóval, majd gyalogosok között tolattam egy másik zebrára, ahonnan  kikanyarodtam a forgalommal szembe. Mindezt rendőri utasításra.
Végül irányjelző nélkül elhajtottam,  ő pedig tovább figyelte az idei critical mass biciklis tömegét a kordonnal lezárt Hősök terénél.

2012. április 22.

Megvolt egy kínai

Régen jártam már Gödöllőn,  kínai étteremben pedig még soha.
Ma úgy adódott, hogy össze kellett kötnöm a kényszerűt a hasznossal és betértem a messzi földön híres egységbe.

- Tesszék  - ijesztett meg a pult mögül előbukkanó kínai hölgy.
- Én még sosem ettem ilyeneket, bátorítanál ezekkel az ételekkel kapcsolatosan? - ijesztettem rá az elvártnál picit hosszabb kérdésemmel.

Mialatt a magyar-kínai szótárat forgatva lefordította gondolataimat, kolléganője átvette az irányítást és lelkiismeretesen bemutatta portékait.  Az esélytelenek nyugalmával ráböktem egy csípős-savanyú levesre. Kis csésze a tálcára, majd alliterációval folytatódott a rendelésem: csilis csípős csirke, vékony tésztás körettel és  - ha már debütáltam - még egy kis szezámmagos csípős csirke is desszert gyanánt.
Elégedettségemet nem rejtettem a véka alá. Felpattantam és elismerésem jeléül leöblítettem a kései ebédet egy újabb csésze levessel.
 Majd dolgunk végeztével jóllakott ámde fájdalmas búcsút vettünk honfitársnőnktől,
és a még akkor is lázasan szótárazó kolleginájától.



2012. április 20.

Felvettem egy ...

...stoppost, pedig nem szokásom.
De ahogy ott állt a várostáblán innen, egyszerűen megesett rajta a szívem. Az egész buszmegállóban ő volt a legjobban, legelegánsabban, legsálasabban felöltözve.
Picit fáradt volt. Később kiderült, hogy inkább nagyon. Fáradt ábrázata és beszélőkéje elárulta: egy szemhunyásnyit sem aludt. . Mondhatnánk, hogy a kifacsart, fiatal szervezete az bírja. Az első benzinkútig - ahol kávéval próbálkozott -  bírta is. Aztán elaludt. Érkezésig, ébredés után már nem sokat beszélgettünk, inkább a zenéket váltogatta.
Megérkeztünk és elsétált. Frissen, fiatalosan.

Ahogy én is pár órával később, mikor ebédelni indultam. Most egy másik, igazi étterembe. Piros műbőr ülőalkalmatosságra huppantam, tálcám roskadásig telve " finomsággal " és akkor vettem észre, hogy velem szemben egy úriember szintén ebédjét készül elkölteni. Öltözéke komoly beosztást sejtetett. Ha nem is  főszerkesztő, de minimum egy internetes szerkesztőség vezetője. Az akaratlanul elhallott információk az én tippemet támasztották alá: egy igazi médiacápa marcangolta hamburgerét.
Egy stoppos és egy góré lett így a mai "termés".
De sajnálom, hogy nem az ünneplős öltönyömben indultam ma útnak.

 

2012. április 19.

Harmincezer, háromszázezer

Ma nagyon felvágós voltam, csak úgy villogtam a kocsimmal.
Beültem, gyorsítottam,  teletankoltam ötezerért,  "nagykirály" volt a hangerő. Kihúztam magam miután ránéztem a kilométerórára és körforgalomtól körforgalomig csak villogtam.
Nőknek, férfiaknak, fiataloknak, időseknek, azaz szembe jövő ismeretlen társaimnak.

Bele egyenesen a szemükbe, mert Algyőnél megint traffipax vette ki a vizzzbűűl az oxigént.
Teccik érteni?

2012. április 18.

Francia konyha

Elillant a nyár, újra itt az ősz. Áprilisban, hogy állna belé a gerely ( nem saját - a szerk. )

Ahelyett, hogy felöltöttem volna frissen vasalt hawaii mintás ingemet(volt, de már eladtam), inkább még két pulóvert húztam a gyerekekre és - strand helyett - elsétáltunk a postára. Nyilván felsőbb utasításra.
Utána viszont én voltam az udvar királya és végre az eső sem esett. Így azt csináltam, amit egész nap szerettem volna. Műanyag motor( os ) után rohangáltam és csigákat szedegettem a fűcsomók közül. Előbbi élmény, utóbbi izgalmas, de a legjobb mégis csak a szarvacskáikat pöckölgetni. No, nem sokszor és nagyon óvatosan, hiszen védett állatról van szó, de akkor is. Azt viszont nem hittem volna, hogy másfél évesen ilyen gyorsan tanulnak   " óvatoscsigaszarvhoznyúlkálást "a gyerekek. Mind a huszonnyolc jelenlévő puhatestű roppant mód élvezte. Különben miért tolták volna ki újra meg újra szemüket tartalmazó szarvaikat?
Zöld szőnyeg a nappaliban





A nagy játékban megéhezik az ember fia. Egy hajszálon múlt, hogy nem ismerkedett meg a francia konyhával sáros mancsú kisfiam.

Most esős és borongós odakint, de hamarosan itt a jó idő.
A strandon meg majd ehet halat......ha kézzel azt is, mint a csigákat meg tudja fogni.

2012. április 17.

Ódry Hepburn a Blahán

„ Balázska, mit vigyek, mi kell? Verlaine? Nem! Baudelaire? Nem! Rimbaud? Igen!” – Markos- Nádas Bécs-Budapest beszélgetését hallgatva készültem soron következő és kötelező színházi előadásomra. A helyszín a Blahától nem messze, a fővárosban. És ingben, ahogy illik.

Csak szédület, hogy itt vagyok a végzős színművészetis tanoncok vizsgabemutatóján.
De miért van egy ugráló kötél a földön?  – kérdeztem nevetve színházilag hasonlóan motivált társamat a becsekkolást követően. Majd meglátod. Én már láttam a darabot – vallott be mindent odabent „az áruló”. Már csak pár óra és jöhet a várva várt szombati szórakozás –bíztattam magam, majd helyet foglaltam kellemes szomszédasszonyom mellett. Aztán kihunytak az Ódry színpad fényei.

Az egyik néző nem tapsolt eléggé...
Beatles slágerek – no, nem a legkelendőbbek közül – anyanyelven kedveskedtek a fülemnek, hevenyészve lefordított dalszövegeik viszont a szemeimet golyózták ki. Bár, inkább a nyakamat, olyan fentre vetítették ki a mondatokat. Rimbaud-dal semmi baj nem volt, hiszen magyarul csepegtették bölcs gondolatait.A jelenetek megértése és történetbe helyezése az elején még telefonos segítséggel sem ment volna, így feladtam és a hat női szereplőt kezdtem osztályozni szigorúan szakmai szempontból. 

A kezdeti hatos holtversenyből a sárga fürdőruhára vetkőző hölgynek sikerült kitörnie. Ekkor, mintegy varázsütésre belecsöppentem az eseményekbe. Véletlen interakció, ugye? Napozás ide, síelős alak oda, az rögvest kiderült, hogy mind a tizenöt szereplőnek gyönyörű hangja van. Még angolul is élvezhetően és érthetően énekeltek. Én pedig – Megasztáron nevelkedett szakértő néző - aztán értek hozzá. Igaz, nem annyira, mint ahogy ők értettek a hangszerek megszólaltatásához, az egész színpad körbeugrálásához és a kötelező, dramaturgiai síráshoz.
Zseniális szólók és nagyszerű duettek váltogatták egymást. Pici rock és csipetnyi líra közé tizenhét éveseket kóstolgató Rimbaud versrészletek középről, hátulról vagy a lépcsőtől, oldalról.  Ahonnan hamarosan egy felkötött orrú, csengőt kongató nyúl borzolta a kedélyeket. 
 Meghatározhatatlan ábrázata folyamatos vidámságot kölcsönzött a hálás széksorok gazdáinak. Személy szerint betegre röhögtem magam azon az állaton.

 A móka és kacagás után testkultúrailag és sportszakmailag is próbáltam elemezni a látottakat. Ügyesség, erő-állóképesség és mozgásgyorsaság. A talajtornából kölcsönzött „csehszlovák” bukfencre és kézállásra négyest és ötöst tudtam adni. A focilabdás dekázás – kilenc darab – ebben az életkorban egy fiútól édeskevés. Javaslat: pótvizsga. Tánctudás és dominák előtti négykézláb mászás (kutyául) jeles. Fitnesz-díjas lett nálam a Strawberry Fields Forewer-t éneklő, piros papucsos bizonytalan fiúja. Egy lábon, percekig kínozni szegény négyfejű combizmot, nagyfokú magabiztosságot és testi erőt sejtet. Vajon a próbákon Novák Eszter bemutatta neki? Dicséretes osztályzatot azonban kétségkívül az a hat legény érdemelte ki, akik párban, egymás nyakába ülve osztották meg velünk művészetüket. Ötpercnyi páros „séta” szimplán is embert próbáló feladat, hát még így, énekelve. És ne tessenek azt gondolni, hogy akár egy hang is mellément volna. Vagy a „zsoké” törzse egy pillanatra is távolodott volna a függőlegestől. Három aranytorkú cövek búcsúzott óriási tapssal. 

Az ördögi Mikoláné
 Kicsit később az olasz focistára hajazó Mikola Gergő egymaga kapta ugyanezt a dicséretet, mikor is vadító, vörös miniszoknyában és magas sarkúban csábított ördögként a mozgatható paraván mögül. A mobil fal egymaga annyit szerepelt, mint a kétfős zenekar. Kvázi végig munkában volt.
Apropó, ruhák. Madonna nem öltözik át annyiszor egy jubileumi koncerten, mint ahányszor ezek a tizenötök megtették. A kellékek közül pedig csak egy sárga tengeralattjáró hiányzott, minden mást megjelenítettek a szűk két órás előadás alatt.
Az utolsó előtti jelenet teljes kábulatából aztán újra a valóságba keveredtek elő színészeink és mi is.

A kötelező vastapsok után a terem és a felismerés is egyre világosabbá vált:
A várva várt szombat esti szórakozás már tizenöt órakor elkezdődött.
Hogy a Bííít c. előadáshoz méltó volt-e az este további folytatása?
Legyen elég annyi, hogy nálunk is szép hangú énekesek léptek fel, igaz, kicsit hálátlanabb közönség előtt ………..de ez már egy másik bejegyzésre tartozik!

2012. április 16.

Waalwijk - PSV

Zizegett lap, sercegett toll,                                                                     
Ragyogó mű készült,
Ragyogott a mikrofon
A mobil szerkesztőségből.

Képernyőnket beragyogták
Csillogó szempárok,
A főnök feje is ragyogott,
Ha jó megoldást látott.

Ragyoghatott volna többet,
rajtunk múlott máma,
Ragyog már a dobhártyám is,
Deja vu a " lárma ".

Te csak ragyogj, kommentátor,
S érzed magad jól,
Lelkem felragyog, ha hallom:
Fantasztikus gól!

Decibell

A helyszín legyen egy átlagos nagyvárosi lakás. Amolyan kis alapterületű fajta. Nagyszerű lakók, fontos vendégek, de még nagyszerűbb szomszédok. Akik nem restek kihívni a "szerelőket ", ha valami elromlik. Mondjuk a  körfolyosós belső udvar zajszintje. Ki is hívták őket, akik meg is javították.
Az eseti muzikális vendégek Ákos, gyümölcs, de legfőképp üres doboz  pártiak voltak. A teli dobozt később sem szerették. Pláne, ha sor állt előtte. Meg zajszintmérők. Inkább malackodtak egyet újra. De nem úgy!
Ruhatár gyanánt a hivatalból kirendelt porral oltó is megtette, áji-ájiáj helyett ezúttal megfelelt a nem emlékszem a címére is és a boros kóla akkor már csak sör volt. Pár álmos tekintet jelezte, közel már a vég. Ekkor már csak Alig negyvennégyen voltak a helyen. Mindannyian nagyon-nagyon fáradtan. Látszott, hogy már a hazautat várják, ha egyáltalán valahogyan odatalálnak.
Az éjszaka ezúttal nem a gyrososban, hanem egy igazi étteremben ért véget. Telefonon történő asztalfoglalással, szalonspiccen ácsorgó mégis elegáns ajtónállóval és a ház specialitásával, a sajtburgert tartalmazó sajtburger menüvel.
Legközelebb a vendégeken kívül a szomszédokat is megszavaztatjuk:
Hol legyen a következő, átlagosnak nem mondható helyszín?

2012. április 13.

Valami véget ért, valami fáj

1991.       Bonanza Banzai - Monumentum c. album

2003.       Ákos - Andante c. album

2012.       GéDé - Bajnokság és Izomláz c. album

2012. április 12.

Spártai körülmények

Tisztelt Műanyagkosaras társaim!

A tavasz, ravasz! -  ezt tudtuk jól. Mégis mély fájdalommal tölti el szívem, hogy legkorábbi évszakunk ily korán, ily hamar rászolgált kétes hírnevére. Gondoljatok csak bele!

Még két hét sem telt el az első kis pitypang kibújása óta, de máris csalatkoznom kellett. Nem a virágokban, hanem az emberekben. Komfortzónám határán tevékenykedő emberekben. Kedveseim, engem átvertek. Orvul és csúnyán. Most azokra gondolok, akikre eddig sem időt, sem pénzt nem sajnáltam. Az árzabálósokra. Akikben feltétel nélkül megbíztam. A csalókban. Pontosan úgy hittem nekik, ahogy mások is tették. Ahogyan Ti is, lakótelepi társaim. Emlékezzetek és számoljatok most velem együtt.
Hányszor dőltetek be a " kint felejtett " akciós címkének, ami már rég lejárt?
Hányszor hittétek, hogy a 139 forintos rágógumi csak 109-be fog kerülni a pénztárnál?
Hányszor?
Amennyiszer ők akarták. Ők, a gonosz Spárosok. Nézzetek velük szembe, a számtalan vesztett csata után is.
Rajta, ismerjétek meg legbecsesebb tárgyukat és élőlényüket. Kérjétek bátran a panaszkönyvet. És hívjátok - riporteri érdeklődéssel - az üzletvezetőt. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogja a kérdéseiteket, észrevételeiteket.
A kosár jó, plusz egy dobás !

A fogyasztóvédelmi  körforgás  így folytonos marad, vagy ahogy maga, a nagy Ace Ventura mondta:  "A ház megtissssztuuult !"

2012. április 11.

Sportfogadás

Fokhagyma és kereszt.
Meg Charlie Firpo örökzöldje:  " Aki fogad, veszít..."
    
Ezek mind csak ideig-óráig tudják megóvni a kosztpénzt vagy szélsőséges esetben a gyerek leendő új cipőjét az enyészettől.  Kiút és másik lottózó is létezik. Meg otthoni internet, így a büntetésből kirótt szobafogság is új értelmet nyerhet.
Mert olimpiai évben biztosan visszaesik a fél lakosság.  Foci Eb-s esztendőben meg a másik fele mászik bele. 2012-ben mindkettőből kijut, így nekünk " tisztáknak " a napjaink meg vannak számlálva.
    
A július elsejei Eb zárás és július huszonhetedikén esedékes olimpiai megnyitó közti steril szakaszban azért megpróbálom visszanyerni a korábban elveszített összegeimet, hiszen Charlie hogyan is fejezi be fent megkezdett tanítását?

 " .....én pedig nyerni szeretek"

2012. április 9.

Húsvéti update

Karácsony után ( vagy mellett ) a Húsvét a testsúly legnagyobb ellensége. Tömegnövekedésileg.
Sok helyen, sok mindenkinek a főztjét kell nagy duzzogva lektorálni. Plusz vegyük hozzá még a szénsavas, cukros, alkoholos folyadékokat, amiket ilyenkor magukba döntenek a jó rokonok " Egyszer van Húsvét " felkiáltással.
Az én javaslatom: Sütemény és rántott hús. Sonkát tormával pedig egész nap nassolhatsz. Csapvízzel, esetleg teával leöblítve.( a cukor, ha elkevered, akkor nem számít )
Aztán tessék ölelgetni az érkezőket és integetni a távozóknak.
Ennyi testmozgás a négy napra bőven elég.
Keddtől úgyis az egész ország újra napi rendszerességgel sportol.

2012. április 8.

Önök kérték

David Guetta és Sia közös slágere, a Titanium egy remek húsvéti dalocska.
Mezőkövesdtől Szolnokig - 4:06-os hosszal számolva - pláne.
Küldeném mindenkinek, aki szereti.
De leginkább a hátsó ülésre.

2012. április 5.

Húsvét

Melyik volt előbb a nyúl vagy a tojás?


Szép ruha, kölni, ajándékba nyuszi,
Lila és zöld zakó, hajmosás és menhely.
Tojásfestés, tulipán, vendégvárás,
Mér' nem csoki, TV nézés, telekre menekülés.
Sonka, főtt tojás, torma és / vagy
Fröccs, pálinka, biciklivel borulás.
Ezres, kétezres, ötezres,
Négy számjegynél fintorgás.
Nagypéntektől nagyhétfőig,
Nagyon jó pihenést kívánok.






2012. április 3.

Se több, se kevesebb

Kevés is elég a boldogsághoz
Hat vagy hét szál pitypang a kézben.      Se több, se kevesebb.

Az óvodából kifelé jövet mind az öt ujjacskájával a tenyeremet ölelte át. A másik öt az alvótársáért felelt.               Aztán fogócskáztunk az autóig. Ő nyert.
Amikor a kocsiban átadtam Neki a kis csokrot, előremászott és egy hatalmas, öleléses puszit kaptam érte.
Láttam a szemeit. Ha láttátok volna.
És ha Ő látta volna az enyéimet a napszemüveg alatt.

Egy egész autónyi boldogság indult hazafelé.
Se több, se kevesebb.

2012. április 2.

Számkivetett...

...mint Tom Hanks, tizenkét évvel ezelőtti filmjében. Akkor Chucknak ugyan sikerül pár év után visszatérnie a hétköznapokba, de - érthető módon - addigra minden megváltozott.
Már csak emlék...

Mint körülöttem az elmúlt két évben. Legalábbis szénsav-ügyben. Mert elhagytam magam mellől a derék szervetlen vegyületet.
Kész, megöregedtem és lejöttem a " szerről ". Na jó, pár kicsi és egy nagykapu azért nyitva maradt.
Gyorsétteremben belekortyolok az agyonvizezett kólába. Na bumm. Havi egy alkalom.
Almafröccs, az nem számít. És természetesen a sör is maradhatott, mert abban nincs is szénsav. Hiszen az csak komló, árpa, maláta meg víz, ugyebár. Ugye?

Ezek a kapuk néhanapján még kinyílnak, de vannak olyan lepókhálózott, zárt ajtók, melyek előtt csak a mécsesek égnek. Körülöttük régi cimborák virágcsokrai szomorkodnak magányosan.
A szénsav törte bele zárjaikba a kulcsot. Akaratlanul vagy sem, de pont úgy ragadta magával  az ellenséget, mint a legendás nándorfehérvári ( ? ) hős, Dugovics Titusz ( ha egyáltalán létezett ) ama gaz törököt.
Konyak, viszki, vodka, gin!
A szám kivetett.

2012. április 1.

Munkatársunktól

Nézőtéri varázslat az Üllői úton. A  harci díszbe öltözött lelátói dementorok előbb felismerték Harry Pottert, majd mind az öten elismerően nyilatkoztak a szemüveges ifjonc varázslatos lépcsőjáró tudományáról. Akár még padtársak is lehetnek a jövőben.

Április elseje

A névazonosság pusztán a  véletlen műve
Megfordult a fejemben, hogy valami álhírrel jelentkezzek a " jeles " nap alkalmából, de elvetettem az ötletet. Sem hozzám, sem a bloghoz nem illene az a fajta olcsó poén. A haveroknak sem kívánok boldog születésnapot telefonon keresztül és nem indulok színes ruhákban neki a városnak. Nem én.
Viszont bolondok napján eszembe jutnak mindannyian. Megannyi vidám perc okozói, izgalmas élmények elkövetői. Hogy kik?
Hát Ők, a bolondok.
Azaz Ti.
Név szerint: Tercsi, Fercsi, Kata, Klára s valahány név a naptárban.