Dávid és Góliát

Illetve Bobo és Góliát.
Gyermekkorom kedvenc képregényei voltak. Akkor még aranyos, rendes legényke lévén rohantam - minden hónapban - az újságoshoz a fenti buszmegállóba.
 " Csókolom, megjött  már a legújabb Bobo? " - érdeklődtem izgatottan.
Nemleges válasz esetén meg vihettem haza a szokásos Népsportot apának.
        Ennyi év távlatából illik kicsit nosztalgiázni, bemutatni a kiadványokat. Eleinte külön példányként boldogították a kisiskolásokat.  Színes lapok, színes kis történetek, svéd eredet. Retro IKEA picit olcsóbbért. A legnagyobb tisztelettel, de mai szemmel megpróbálom bemutatni a két sorozat szereplőit, általános történetét, röviden.

Bobo, a Nagyerdő medve jellegű remetéje, akinek bűvös távcsöve van. A gyűrűiket addig forgatod,amíg azt nem látod HOPP. Olyankor oda teleportál a tulaj, ahová a kukker épp néz. Ennyi a trükk, ezen alapul minden sztori. Társasága is akad, mert a legelején összekukázik egy Klári nevű babát a szeméttelepen. Később igazi csaja is lesz. A haverjai a világ leglustább élőlényei, a szőrmókok. Akad még repülni elfelejtő varjú és persze elvetemült róka is a történetben, de a lényeg az étrendje. "Medvesége " ellenére kedvenc eledele a sajtos szendvics savanyú uborkával. Nem tudom, hogy miatta e, de én is igen csípem a savanyú ubit. És ez a kép?  Hányszor próbáltam anno lerajzolni ezt a borítót is ...sikertelenül.

 

Góliát karaktere picit közelebb áll a valósághoz. Már amennyire egy varázsbaltás ősember kisfiút annak veszünk. A crew tagjai még: Iwo, a dinnye , Vízjáró, az erős és Ulrika, a csaj. A falu főnöke apa és anya, jóbarátként Bozontos, a megszelídített fűevő, azaz vadló. Akik a bonyodalmakat okozzák: Nagyszájú bácsi és a Bamba-fivérek. A trükk itt pedig maga a balta,  ami hangos KORR-ogással életre kel, ha hősre van szüksége a világnak.Meg természetesen Góliát beretvaéles esze, amivel számtalan gondot megoldanak, bajból megmenekülnek. Na, az ő haját sem volt egyszerű produkció belerajzolni a környezetismeret munkafüzetbe.

Hirtelen meg nem tudnám mondani, hol pihenhetnek ezek a tüneményes képregények. Gyűjteményem ezer éve nem látott darabjai.
Ha eszembe jut, biztosan megtalálom őket.
Akkor pedig nekilátok és kiolvasom mindet.
Addig viszont itt ez a két borító. És bármily hihetetlen, de ki sem kell nyitni ahhoz, hogy elmeséljem a benne levő történeteket, mert emlékszem rájuk.

Sok év elteltével már csak egy dolog bosszant, - a szereplőkkel kapcsolatosan - de az nagyon:
Még mindig nem tudom őket normálisan lerajzolni!