Ovis anatómia

- Csinálunk fekvőtámaszokat, mint a múltkor? - kérdezte apa
- Nem, mert izomlázam van tőle - válaszolta a kislány
- Hol? - kérdezte aggódva apa
- Hát itthon - mutatott a szőnyegre a kislány

Állásinterjún voltam ( OBI )

- Te, az egyesre mi a válasz?
- Jó napot kívánok!
- Szevasz! Szevasz! De mit kell beírni?
- Azt, hogy Jó napot kívánok!
- Tutira?
- Én azt írtam.
- Van még valami előtte, nem?
- Ja, de nem jut eszembe.
- Nekem se, basszus. Ezen elcsúszni.
- Írd inkább a többit. A kérdéseset.
- Azok mik?
. Tudod, hogy kér-e szatyrot, van e hiperkártyás pontfüzete. Ilyenek.
- Ja, a vevőlassító macera, vágom.
- Pszt, a problémák fajtáiról mit tudsz?
- Ha mondjuk ordít a gyerek?
- Nem hiszem, de beírom.
- Bármit írhatsz, a lényeg, hogy azt kell mindenre mondani: kis türelem, megoldjuk mindjárt!
- És ez már "kettes"?
- Ez még nem. Csak ha el is köszönsz.
- Hogyan?
- Azt nem tudom. Én már nyolcadszorra próbálok bekerülni, de odáig még sosem jutottam el.

Sajnos csak ezt az egy "tételt" sikerült megszereznem, de micsoda kincseket rejthet még az ottani HR-es fiókja:

2, A wc-ülőkék üdvözlése árufeltöltők esetében 
3, A törött lámpabúrák üdvözlése takarítók esetében
4, Az idegbeteg apukák üdvözlése információs pultosok esetében
5,  A napi bevétel üdvözlése tulajdonosok esetében

Legyünk pozitívak és tételezzük fel, hogy ez a fajta túlzott alaposság az áruház komolyságát bizonyítja.
És nem pedig az alkalmazottai - finoman szólva - komolytalanságát.

MVP

Knap Attila : 234720 perc

Kevin Durant : 37:23 perc

Christopher Plummer : 101 perc

Chingachgook : 1 perc

Rózsa Gyurira szavaztam

Kapcsoltam...

                    ... délután. Hoppá, hát eljött a várva várt nap. Ma végre kiderül az ég és öt hónapnyi    böjt után     holnaptól remélhetőleg normális(abb?) műsorokkal találkozhatunk a legértékesebb idősávokban.

 Odakapcsoltam...

    ....fürdetés után a tévét és kimentem a szobából. Én is megfürödtem, hogy frissen, illatosan tudjam figyelemmel kísérni a hátralévő három és fél órás ki-beszavazást. 

Átkapcsoltam...

   .... zuhanyra a kádtöltőt és vállalva, hogy lemaradok a " szőkebébi " távozásáról, megmostam a hajamat is.

Rákapcsoltam.... 

   ....a törölközésnél, hiszen kémeim jelentették, már mindenki sírós videóját lepörgették, tehát közeleg a műsor vége.

Felkapcsoltam....

    ....a villanyt és megmelegítettem a húslevest. A mikró csipogása elnyomta a korábbi lakók kortesbeszédeit. Újabb piros pont a vacsorának.

Lekapcsoltam....

    ....a lámpákat és odaültem a számítógéphez. Két öltönyös celeb elmosódott sziluettje ijesztgetett a háttérből. Természetesen azt azért figyeltem, hogy a százalékok hogy állnak. Ez 2012-ben az alapműveltség része.  A fanfárok előkészítve. Természetesen itthon is. Öt perccel az ítélet kihirdetése előtt még gyorsan megborotválkoztam. Nem akármilyen dátum ez. Illik kinézni valahogy akkor is, ha a szmokingom egyelőre még egy általam nem ismert üzlet tulajdona.

3,2,1 és....a fekete alkarú nyert. 

Hirtelen kapcsoltam ....

.....és kikapcsoltam.

Szökőévente mandula

A mai szökőnap jeles nap:

162 éve megszületett Jászai Mari színésznő.
75 éve született Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvetőnk        
57 éve született meg Alain Prost francia autóversenyző.
49 éve és 1 hete él köztünk az NBA legendája Michael Jordan.

    és...... 1 napja született meg az elhatározásom, hogy - ha nem jön közbe semmi, akkor - idén ott leszek életem első " igazi " koncertjén.

Nagy kedvencem, a Republic érkezik a városba.
Egyébként pont " tegnap " alakultak meg  kilencvenben.
A csarnok aznap este nem a szegedi sportolóké.
Hanem csak az övék. Meg a zenéé.
Meg az enyém,
aki
gyermeki lelkesedéssel számolom a hátralevő napokat.
Már csak 20-at kell aludni és....

...... Indul a mandula!
                                                

Hogyan foszd ki a nagymamákat

Rohanás, oda nem figyelés, közöny. Nincs biztonságban senki. Sajnos. Életünk megkeserítői  pedig újabb és újabb módszereket találnak ki a csalásra. Mindennek az alapja a jóhiszeműség és a  remény. Kár, hogy csalódáshoz vezet mindkettő.
 
" Önnek van egy 12 éves kutyája. Ne aggódjon, még nagyon sokáig magával marad " 
" Menjen el fogorvoshoz ! "
" Nem kellett volna felvennie devizahitelt ! " 
" Június 10-re nagyon készüljön ! "

Álljon már meg a menet !
     A minőségi tanácsokból ennyi épp elég. Percenként háromharminc  plusz Áfáért pláne.  Ha egyáltalán adásba kapcsolnak öt perc várakoztatás után. Mert akkor elmondhatod a neved és életkorod egy vadidegennek. Majd bontják a vonalat, nehogy reagálj a fenti aranyigazságokra. Világos, hogy senki sem tart pisztolyt a magányos, kilátástalan sorsú emberek fejéhez mielőtt tárcsáznak, de mégis.....
   Tényleg senki sincs ma Magyarországon, akivel  ( olcsóbban is ) lehetne beszélgetni. Rokonok? Szomszédok?  Galambok?  Senki nem tud már segíteni?
Bármilyen kilátástalan is a helyzet, vadidegen, muskétás kinézetű energiaküldőkkel ne álljatok szóba!
Miért?
Erre adjon választ egyikük saját internetes bemutatkozása:

" Hosszú évek óta foglalkozom a spiritualitással, ezoteriával. Rengeteget tanultam az elmúlt évek során és jelen pillanatban is ezt teszem,tudásomat különböző iskolákban fejlesztem, nemrégen a parapszichológia világának rejtelmeivel ismekedtem és lettem általa gazdagabb "

Kétértelmű ?
Nem !
Könyörgöm, ez egyértelmű !!!

Jaj, szegény Ibi!

Tokás - Kakastaréj, Vihogó,  Király .........na ez a névsor nem Bozsikkal folytatódik.

   Pedig ma reggel nálam ők voltak az aranycsapat. Nagykőröstől Kecskemétig mindenképp.
Beözönlöttek köszönés nélkül a fülkébe, ahogy tanítják. Letették fáradt testüket és kilenc másodperc múlva már azt is tudtam, hogy Gina és Ibi most hétvégén kiknek voltak meg. Kakastaréjnak és talán valamilyen Lacinak. A nevet nem értettem pontosan, mert az a  nyomorult Vihogó belevonyított.  Sajnos, a  többi jelenlévő nem vitt haza " pontot " a házibuliból, bár Tokás - elmondása szerint - két bőrnél is jó volt. Király nem szólt, de látszott rajta, hogy élne a gyanúperrel.
   Intenzív és felettébb informatív közös utazásunk a végéhez közeledett.
" Megjöttünk végre, hogy a ...... ..... bele " - fakadt ki őszintén az egyik U20-as aranylábú, mikor meglátta a hírös peront.
Miután hang nélkül elbúcsúztunk, döntöttem. Ott helyben megalakítottam  egy " rajongói  " klubot.
  Egyelőre egyedül vagyok, de valami azt súgja, hogy hamarosan többen leszünk.
Ha mások nem is, de Gina és Ibi szerintem tutira belépnek.

Ne ijesztgess, gyerek!

És akkor Tibi bácsi meggyújtotta Kisze nénit - avatott be mai napjába a  kislányom.
Mielőtt még kivehettem volna az óvodából, folytatta.
Tudod, hogy elűzzük a hideg telet és jöjjön a tavasz.
Legalább megtudtam, hogy hogy hívták azt a szörnyű kinézetű, szalmából készült öregasszonyt, aki az előtér sarkából minden áldott nap kétszer is a frászt hozta rám.
Tibi bácsinak meg holnaptól még hangosabban köszönök.

Mozgássérült helyőrség

 „Küldd be, majd úgyis kimagyarázom” - jegyezte meg fölényesen, gépkocsijukból komótosan kiszállva az egyik rendőr. Hétfői tilosban parkolását ugyanis egy, a helyszínen véletlenül tartózkodó újságíró lefényképezte.

       Mi halandók úgy tudjuk, a rendőrök akkor járnak el helyesen az ilyen esetekben, ha közvetlen életveszélyt kell elhárítaniuk, ha bűnözőt fognak épp el, vagy ha egy személy biztonsága forog veszélyben. Ilyenkor általában még a megkülönböztető jelzést is használják.

 A rendőrök szóvivője a médiának hivatalos nyelvén elmondta, hogy a járőrök – egy bejelentés miatt – épp egy tervezett fegyveres rablást készültek meghiúsítani. Sapka, védőfelszerelés és erősítés nélkül?  Mivel idő szűkében voltak és egyéb szabad parkolót nem találtak, így döntöttek. Megálltak a tilosban. Aztán a nagy meghiúsítás előtt még leálltak ráérősen, de arrogánsan diskurálni az újságíróval. Lehet, hogy ezekben az esetekben ilyen a szakszerű intézkedés, mindenesetre én nem tennék rá nagy pénzt. 

    Történt már ilyen régebben is és biztos lesz még rá példa, de akkor is, kiknek a szobra álljon?  Hát persze, hogy a rendőröké. Legalább az ilyen emberi helyzetekben ne hibázzanak. Erre nem vonatkozik a korrupció vagy az előrehozott nyugdíj. Egyszerű a szituáció, mint a pofon. Ha mozgássérült hely, akkor másoknak tilos. Ez minden veszélyforrástól független. Itt még védeni sem kell, csak szolgálni. A járőrök felettese még aznap este bocsánatot kért az újságírótól. A szolgálati jegyzőkönyv „üggyel” kapcsolatos jelentése ezek után megkérdőjelezhető épp úgy, mint a szegény szóvivő „szájába adott” közlemény valóságtartalma.

Bár, ha a rablás tényleg készülőben volt, amit később már nem említettek, akkor álljanak meg az út közepén az autóval és intézkedjenek úgy. Akkor kisebb mértékű a nép haragja, mert érzik, ők is részesei egy izgalmasnak vélt történésnek. Így viszont csak olaj kerül a nyolcadik kerületi tűzre.

      Zúdítsanak bármit az átlagemberek a rendőrökre, a szemünkben ők akkor is hősök. A mindennapok éber hősei. Valószínű, hogy ez a két járőr is kiváló munkaerő. 

Keddtől vasárnapig biztosan!

Létrával a hídon

" Mit csinál ott a perem szélén fiatalember, csak nem akar leugrani? - kérdezte ezúttal jó szándékúan a mindig kritikus Mici néni.
Választ ugyan nem kapott, de tényleg, mit is keresek én itt?
       Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Hajtott a kíváncsiság. A riporteri érdeklődés. Az út, amin elindultam viszont pont az alattam nyikorgó képzeletbeli hídon vezetett keresztül.
Lepillantottam a nem létező folyóra, majd belemosolyogtam a máskor oly hűvös szélbe. Furcsa mód most lágyan símogatta ( sic! )  arcomat. Ennél mélyebb (ön)interjút el sem tudnék képzelni.
A kezem működik, gondolom a fejem is rendben van, mégis valami hiányzik. Anélkül nem indulhatok.
Lázas keresésbe kezdtem. Előbb a kabátom majd a nadrágom zsebeit ellenőriztem. Sikertelenül. Hiába való kutatásomnak Mici néni közeli tanácsa vetett véget: " Bízz a kritikában. Van, hogy segít "
Aztán átadott egy papír zsebkendőt és elsétált. Visszafordultam, ellenőriztem a sliccemet és ugrottam.
A csobbanós, nedves és hideg vízfelszín, amit eddig ismertem, a múlt. A titokzatos mélység, amellyel épp akkor alant ismerkedtem, a jelen. Majd egyszer csak feldobott a víz. Ez már a jövő lenne? Túléltem? Jelentem, igen és jelentem, írok. Na jó, irkálok.
De most már tudom, milyen az örvény.
És ez a legújabb törvény!

Fájdalmas szakítás

Nézd, ami volt, elmúlt - közöltem halkan a szemüveges, barna lánnyal.
Egyikünknek sincs oka a szégyenkezésre, de most úgy érzem, váltanom kell. Egy újabb, egy gyorsabb kapcsolatra van szükségem. Igen, gyorsabbra. Engedj elmenni és ha lehet mielőbb, mert nagyon sietek. Ne telefonálj, csak hagyd, hogy elmenjek.
A következő tizenöt csalódott perc szinte szótlanul pergett le. Csupán egy-két hivatalos búcsúkérdés volt, ami még összekötött vele. Aztán vége.
A szemébe néztem. Lehet, hogy utoljára. Elköszöntem és hazaindultam a feleségemhez.
Ő volt a legboldogabb, hogy vége lett ennek a kapcsolatnak, mert így előfizethettünk egy másik internetes csomagra.

Mínuszos hírek

Meghízott fejek, dagadó erek, örökmozgó kezek.
Városi közlekedési kellék mind. A februári nagy hó - ha másra nem is - apropónak mindenképp jó. Valaki úgyis hibás, ha nem takarítják az utakat vagy ha a szomszéd elém hányja a havat. De a fölötted lakó egyetemisták répás-sörös pizzája is megkapó látvány a vakítóan fehér járdán. Annál már csak a  sárga hó néz ki jobban, amit  az idős nénik beöltöztetett "magánykutyái" hagynak maguk után. Ha belváros, akkor bónuszpont.
    A hidegben fázik a test. A megoldás? Réteges öltözködés és a felesleges mozdulatok kerülése.
Nulla fok alatt ezért tilos a fejbiccentő izmot túlterhelni. Egyenrangú kereszteződésekben csak előre nézz. Balról úgyis kapod, jobbról meg jó szokott lenni. ( Híres utolsó szavak, mint pl: Nyugi, ismerem a gombákat...) Kitaposott nyomvonalról még ellapátolt helyre se térj le, a vállizom nem szereti a fölösleges kormánymozdulatokat.  Türelem. Hagyd, hogy a szembejövő marha belehajtson a mély hóba. Ha így történik jusson eszedbe, hogy mínusz van odakint. Kíméld a nyakad és ne biccents oda neki. Úgy sem látja a szerencsétlen. El van foglalva azzal, hogy beragadt a hóba.
   A KRESZ szerint, amelyik felfestés nem látszik, az nincs. A zebra otthona Afrika, nálunk ilyenkor megfagy. És ki is fehéredik. Ezért ha gyalogost látsz, aki át akar kelni a döglött állaton, semmiképp se adj neki zöld utat intéssel.  A csuklód könnyen letörhet a nagy hidegben.
    A lábakra is ügyelj. Soha ne verd le a kilónyi havat a bakancsodról, ha zárt helyre mész be. A jéghideg rázkódás rossz hatással van a térdeidre. A portádhoz tartozó járdát maximum egyszer takaríts le. Lehetőleg a hóesés és a zimankó előtt. Így megmented a derekad a becsípődéstől.
A köszönés pedig egyenes út a megfázáshoz. Legyen eszed télen is. Maradj csöndben odakint.
A kocsiban már úgyis ordítottál eleget.

nemecsek

" Nem félsz, Nemecsek? " - kérdezte a műszaki osztályon dolgozó Á. Ferenc a minap.

Nem csak, hogy félek, de tagadok is. És vendégeket sem fogadok.
 Okos vagyok, mint a legújabb Nokiák, mert én kerülöm a kínos a magyarázkodást, hogy nekem miért nincs még LED LCD TV-m  USB bemenettel.  Giga méretű házimozi rendszer pláne hiánycikk. A nappalimban mindenképp. A Media Markt-ban is, mert az összes műszaki cikket viszik, mint a cukrot. Karácsony alig múlt, a válság alig múlik. Fizetés után egyik héten telik, a másik három hét meg valahogy eltelik. De vadi új kütyü, az kell. Nekem is kéne.
Írtam is egy " Hogyan tudnék élni nélküled "listát. Trendi és nélkülözhető portékák szerepelnek rajt. ( somogyiasan szólva )
    A Play Station akárhány és a hozzá tartozó " Lődd halomra anyádat is " típusú számítógépes játékprogram pontszerző helyen van csakúgy, mint a Kinect senzor fantázianevű játékvezérlő. Tudod, amikor a saját mozgásoddal irányítod a játékokat. Kvázi, amivel játék közben leverheted a nagymama kristálykészletét a polcról vagy felrúghatod a közelben bóklászó cicádat. Mindezt például táncnak álcázva. Bejönne, mint anno a kamerás mobil, ami manapság már kifelé megy. Mi köll még? ( csongrádból )
IPOD meg IPAD. Na, egy kicsit most IMEG!
     Megvagyok nélkülük, köszönöm szépen. Nincs rájuk szükségem.
Bár, ha jobban belegondolok, két évvel ezelőtt is kávédarálóért indultam a városba és a jelenlegi TV-vel a hónom alatt értem haza.
Akkor írtam le a nevemet legutóbb csupa kis betűvel.

Szercsidnek,mi?

Megérkezett a nagy dátum, amit annyira vártunk.
Bálintok neve napja!
    Amennyiben tizenkét éves lányok vagyunk, ma egész nap vágyakozva közlekedünk. Vajon a nagy Ő gondol-e ma ( is ) ránk? Készül-e apró figyelmességgel? Elhív-e sétálni? ( a mínuszok miatt ez a program idén tuti bukta ) A bunkó nagy Ő helyett egy kisebb Ő bejön-e a képbe?
Természetesen a többi korosztályt sem zárjuk ki az ünnepből. Karácsonykor vagy Húsvétkor ők is átadják magukat az érzésnek, de nem ilyenkor. Miért?
Mert ez nem ünnep!
Itt, Magyarországon semmiképp sem az. Ugyanolyan baromság, mint az Apák Napja.
Jól esik a szép szó, a pici figyelmesség? Egész évben szép a szó és figyel, akinek kell.
Virág? Ha már "kötelező", akkor inkább március 8.

De ha átmennék az agymosott, pénzszóró oldalra, az üzleti negyedbe, én is rózsaszínűnek látnám a Valentin Világot.
Biztosan tetetnék az írott sajtóorgánumokba " a te Valentinod " lezárású vallomást.
Helyi rádiók csak az én " Szercsimnek " küldenék a Wet Wet Wet: Love Is All Around Me-jét.
Szívecskés lufikat fújnék egész nap és a sarki bódéból - törzsvásárlói státuszom elismeréseképpen - előre köszönne a virágárus néni.
A felszíni giccsparádé nem az én stílusom.
Ha kell, tudom mit és legfőképp hogyan tálaljak.
Ebben a szakaszában az évnek azonban előszeretettel bújok a legkönnyebb búvóhelyre, a "Valentin-napot megtagadók" táborába.

Hogy ennél még a kívánságműsorok sablonos szövege is okébb, amikor  úgy küldenek számot, hogy " mindenkinek, aki szereti "?
Lelked rajta, de ez nem az én sorom.
Köszcsi! Puszcsi!

Fiú szakasz

/ dúdolj hozzá Koncz Zsuzsát /

Ha én kis srác volnék, sohasem nyafognék,
Minden áldott éjjel, reggelig aludnék,
Mikrót, mosógépet, folyton nem nyomkodnék,
Asztal tetejére vigyázba nem állnék.

Tizenhat hónapos, csillag szemem ragyog,
Le sem tagadhatnám, kinek a fia vagyok,
Nem akarnék soha, TV-t feldönteni,
Anya mikor megkér, szaladnék fürdeni.

Szülők ébredjetek, véget ért az álom,
Este tízkor mindig , a vacsorámat várom,
Pihenhettek lányok, Ő is alszik végre,
Így lehajthatom fejem, a számítógépre.

Btk. 179/1.

   " A jogalkotás olyan, mint egy randevú vége.  Nyelvvel való bűvészkedés " - a mondat társszerzői BéZé és GéDé.
    Ha ez igaz, akkor ma két varázsló kis híján halomra csókolt harminchat tanoncot. Szerelem a Rát Mátyás teremben két nappal Valentin-nap előtt? Nem hinném. Az izgalom ugyanis hiányzott.
Előbb a fekete zoknis Zé, majd a vakítóan kéket (!) viselő Té osztotta meg velünk alkotmányos nézeteit igazi ismeretlen nyelven. Úgy néztünk egymásra, mintha nemsokkal az előtt emeltük volna Bábel tornyát.
Aszófő és vitorlás. Ezt a két szót értettem csak az első harminc percben. Később - nagy nyilvánosság előtt - előadóink felnyitották szemeinket és megismertették velünk ugyanezek " B " betűs verzióját is.
Az idő előrehaladtával szerzőtársaimmal együtt lassanként nem vagyoni kártérítésért könyörögtünk, de a végszó csak nem akart megérkezni. Bár nyílt színi alvást - úri társáság lévén - senki sem produkált, így is egyre többen tanusítottak ráutaló magatartást az óra befejezésére.
    Az rágalmazás, ha azt írom: Tény hogy ( pusztán a tantárgy jellegéből adódóan, de ) könyvízű és unalmas volt az óra?
Mivel még lesz sajtójog és ezért a közérdek is ezt kívánta, a válasz nem.
Ám a 36+2 jelenlévőnek a következő alkalomra csak annyit mondok: Tabula rasa.

Szervkereskedelem

Fogtuk egymás kezét.
Az Övé picike volt, puha és törékeny. Azonban olyan hatalmas erő áradt belőle, hogy el sem akartam engedni. Nem is engedtem el. Ő sem. Szótlanul feküdtünk a kanapén. Közelről figyeltem, ahogy az álom gyengéden kerülgeti le-lecsukódó szemecskéit. Fáradt ujjaim még szorosabbra fonták az Övéit. Csöndben, óvatosan, de mégis határozottan jelezte, Ő is ugyanúgy érez, mint én. Határtalanul és őszintén.
Aztán elaludt. Bájosan, lányosan, de leginkább csodálatosan.
Túlcsorduló szívem már négy és fél éve az Övé, ma viszont a bal kezemet is megszerezte.

Gazdaságos wellness

1-es gomb citrom, 2-es gomb narancs, 3-as gomb borsmenta.

Hihetnétek, hogy a Tescóban voltam a zöldségosztályon, de nem. Nyaraltam kicsit. Vagyis úgy éreztem.
      Odakint mínusz 15 fok, az üvegfalon innen pedig másfél óra nyugalom. Csendben csobogó medencék, fröcskölő vízsugár és kényelem. Aquafeeling szerda délután. A legszebb, hogy kötelező. Ne szisszenj fel ezen, néha meg kell törni a monotóniát a halandóknak is. Pláne, ha napi kettőt edzenek.
Na, így keveredtem a gombok közelébe az aromaterápiás kabinban.
       Egy nyomás és 11 percig váltakozó színű fények alatt adhattad át magad az orbitnak. Só kamra nem nekem való vagy nem működött. Infra szauna nem nekem való vagy nem voltam elég ínyenc. Rendes szauna nem nekem való, mert túl tömény és a " fukszom " is égette a bőröm. A kinti jégkamra üzemen kívül volt, persze azért megnéztük, hátha, így maradt a gőzkabin. Szigorúan megbízható csapattársakkal együtt merészkedtem be a ködbe. Miután megbizonyosodtunk, hogy a hely tiszta, ellazultunk. Jeges csobbanás után kis séta és jakuzzi. Majd zöld tea üresen és sokszor.
      A desszertet meghagytam a többieknek, mert engem már vártak,  így a nyugdíjasok közé a forró termálvízbe - bár imádom - már nem tudtam becsücsülni.
Áztatás, előmosás, öltözés, majd kaja, pia és nők, akik otthon vártak.
Persze nekik is úgy meséltem, hogy ez egy kényszerű, kötelező program volt.
Gondolhatjátok, mennyire sajnáltak.

Malac a plafonon

 " Miért mondjátok nekem, nem vagyok én ilyen "
Akár ezt is énekelhette volna a szombat esti sztárvendég az Erzsébet-tér színpadján, de nem tette.  Az V. Mangalica Fesztiválra azonban nem Zoltán Erika volt meghívva, hanem ....inkább hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy blikkfang lenne felsőfokon. Nem vagyok gonosz, a hangját pedig imádom.
Mint ahogy imádjuk a szisszenő dobozos sörét is. Pláne ha a hóban hűtik odakint. Mert mi végre is esik reggel óta az a nyomorult hó, ha nem azért, hogy egy terézvárosi vámpírkastély udvari cselédlakjában finnyás agglomerációiak ( Dunakeszi ) élvezhessék a folyékony kenyeret?
Jeges sör és fagyos hangulat?
Inkább fordítsuk meg a jelzőket, úgy tisztább képet kapunk a megülési szakaszról. A népszerű házigazda személyéről pláne. A tisztább kép nem sokkal ez után elillant. A jókedv tálcán érkezett, így az eredmény előre borítékolható volt. Akár a félévi. Mi halandók ( hárman ) nem titkoltan a "póstások" ( három + egy fő ) barátságát kerestük egész idő alatt. Cseppet sem öncélúan, de hátha a pultnál is előkerülnek a könnyen jött, könnyen ment papírdarabok. Odakint közben tombolt a tél. A fagy kivette a gyeplőt a havazás kezéből. Alig szállingózott. Amíg az " ojektum " felé sétáltunk, számoltam. Pontosan 2440 álmos kis hópelyhecske esett a kesztyűmre. Lazán leráztam mindet. Hová is megyünk? Egy célállomásnak legyen egyszerű neve, mint például Érd, Ózd, végső esetben Nyíregyháza. De a miénknek? Imperiál, Imhotep, Impresszó, Inflagranti? " Valamelyik jó, osszátok be, valamelyik jó! " - mondta fergeteges esti meséjében egykor Markosnádas.
Na, ezek közül egy sem volt jó, mert állítólag Instant volt a presszó neve. Mint a kávé, csak nem úgy írják. Szerencsére mi nem úgy végeztük, mint John Coffey, aki a Halálsoron varázsolt. Bár egy kicsit mi is elvarázsolódtunk, amikor lementünk a föld alatti kazamatákba...hát, nem is tudom.
      Rengetegen voltak. Mármint a lépcsők. És nem mozogtak. Illetve később igen. És akkor úgy tűnt, hogy még többen vannak. Mármint a vendégek. És ikrek. Csángó brékesek, vajdasági falfirkászok és szenegáli cserediákok, akik velem ellentétben nem Kamerun csapatáért szorítanak a fekete kontinensről. Ezt a piszoár környékén azonnal tisztáztuk. 
De mit keres a plafonon egy életnagyságú forgó disznó? Mangalicafesztivál 2.? Lehet, de itt a Mr. President is fellépett a Coco Jumbo-val. Döbbenet volt. A szomszédos flourtomik arcán is.  Pláne, mikor a sapkáinkat is elcseréltük egy rövid időre. Bár nekünk előtte nem is volt.
Ugyan táncos koreográfiának álcáztam, de egy óvatlan pillanatban megszagoltam magam. Csak az új rendelet ( törvény? ) miatt és valóban...  nem volt füstszagú a ruhám. Oknyomozásból jeles, a munkánk véget ért, hazatérhettünk.
A jó riporter kíváncsi és nyitott - hangzik majd a holnapi ( mai ) előadáson?
A jó gyros meg csípős és életmentő hajnalban, hajnal előtt.
A taxis meg tartsa meg a fuvarját annyiért.
Magamtól is tudom, milyen fa nyílik a házam előtt?

Udvarlás haladóknak

Fiú a lánynak 2011-ben : Mi az idő?
Egyediség, kreativitás. Bármiről legyen is szó.
Ha ez az az egy, ami mindent visz, akkor igen csalódott vagyok.
Vagy inkább irigy?
Mert van egy olyan keserű érzésem, hogy működik.

I - vel kezdődik...

..de mi a vége? 
És én mit kapok ezért?
Mert nem gondolod, hogy ingyen adom, Te !
Borítékod nincsen ( egyelőre ), így a fizetség más lészen.
Más, mint ami a mindennapjaidat átjárja, mert ez nekem lesz. Ebből én profitálok. Újdonság, mert te részletekben tálalod általában. Mostanra már negyvenhárom oknál is többem van. És neked?
Van már ötleted?
Hogy kihasznállak Téged?  Nem tervezem. De ha jót hozol össze, akkor control C majd V.
Tehát tessék alkotni maradandót, cselekedni jót. Ha pedig bezárja lelkedet a fáradtság vagy a szomorúság, akkor irány a konyha. A kávé el nem illanó illatok, emlékének őshazája.
Frissen őrölt, kapszulás vagy egyszerű Instant.
Az élmény örökre a Tiéd.
....és I-vel kezdődik!!!!

Tamás - tengerész

Kéményseprő, tengerész, szobafestő.
Érdekes szakmák, de cseppet sem vonzanak.
Engem a három mesterséget összekötő kapocs izgat : A szerencse.
Kormos fickót látni jó ómen, a falat pingáló létrája alatt átmenni balszerencsét jelent. Persze csak annak, aki hisz benne. Én amolyan divat babonás vagyok. Ez annyit jelent, hogy utálom a macskákat. Ha fekete, akkor meg elkerülöm. Ennyi és nem több. Kivéve még a létra. Azt tisztelem.
Pláne, mióta együtt hallgattunk végig egy százhúsz perces előadást.
De hogy jön ide egy tengerész? Hát kormosan. ( és mint tudjuk, az jót jelent )
Az Ő létrája volt.
Az óra végére viszont már - egy kicsit - az enyém is.

Vakond ok

Aki a fényben akar járni, annak meg kell mártóznia a sötétben is.

Vidéki lévén szeretem a fővárosi közlekedést. Kis mennyiségben találkozunk. Ilyenkor konkrét és vidám programok kapcsolódnak hozzá, ezért élményszámba megy. Kis túlzással a föld felett járok. Meg a föld alatt is.
M3. Most nem az autópálya és nem Miskolc, hanem metró és Angyalföld felé vezet. ( bár a Gyöngyösi út akár stimmelhetne is ) Pontosan százhúsz lépcsőfok visz le a sötétbe. Szerencse, hogy mozgásban vannak, különben fittebb lenne a lakosság. Vagy szegényebb a BKV. Bár az képtelenség. Stresszmentesítek, érvényesítem a jegyem és várok. Közben sehol egy farkasember vagy vámpír. Hát miféle mozi ellenség peron az ilyen?
A szerelvény nagy huzattal érkezik, majd ugyanúgy távozik. Velem a fedélzeten.
A kocsikat elválasztó átjáró ajtó komor felirata fogad : Utasoknak átjárni tilos! Az arcokat pásztázom. Szerintem sokan úgy olvasták: Utasoknak élni tilos! Mert a kilencvenöt százalékuk halott. Élőhalott. Drótok és kütyük állnak ki a fejükből, testükből. A tekintetük a semmibe réved. Mozdulatlanok. Egy fickónak tíz lépés távolságból azonban kitapintom a pulzusát. Halvány mosolyt csalt arcára egy elsuhanó fali reklámtábla. Naná, hogy ő is vidéki. Lelkét még nem kebelezte be a mélység labirintusa. Győztes típus, mint én. Két nap alatt többször is megmártózok odalent, de újra és újra a felszínre török.  Vidékről a fővárosba.
Lentről, vidáman.

SOK hÓ visszafelé

Már csak egy nap és itt van. Oly sokan, oly sokat vártunk rá.
Mostanra azonban már érezni valamit a levegőben. Talán ez az a változás, amely hűvösen és hidegen közeledik, de boldog melegséget hoz sokunknak. De lehet, hogy mindnyájunknak. Mert tényleg vártuk.
És ha itt lesz, akkor...?
Elkezdünk újra építeni egyre nagyobb és komolyabb műveket. Egyre ügyesebb kezekkel, egyre szakszerűbb szemekkel. Szorgos munkával párosuló kreativitásunknak kik szabják majd a határt?
Hamarosan ez is kiderül, mint a huncut égbolt. Ahol a napocska sem tudja még, hogy mit hoz a jövő.
Addig is itt az áhított jelen, ahol a víz, a fagyott víz az úr.
Pár hónap múlva viszont Tavasz Anyó kitárja felénk ölelő karjait.
Na mibe, hogy akkorra nem csak a határ, de a kedvünk is virágos lesz.
Világos?

A jelenlegi sorrend

1. Magyarország
2. Anglia
3. Szerbia 

-  ha rápillantunk vízilabdában az olimpiai éremtáblázatra
-  ha a blog statisztikájában megnézem az oldalmegjelenítések számát országonként

Mindkettő hízelgő.
Az első úgy folytatódik, hogy: Olaszország, Oroszország , USA, Németország, Spanyolország, Franciaország, Belgium...
 A jó példa pedig követendő, ugye?

Vissza a jövőbe

A hét második fele a kettősség jegyében telik.
Előbb ébred fel téli álmából egy lator és kiballag a fényre (?), majd maga a téli álom közeledik.
Higgyünk a szemünknek illetve a meteorológiai előrejelzésnek.
A sajtó ennek apropóján mozgásba lendül.  Carpe Diem, mi? Kettős időutazással invitál a " tintás " és az extrém havazás korába. Tudjuk, mennyibe került akkor a kenyér, benzin, valuta...stb. A lakosság  média fogyasztó része gondolatban újra tudja élni azokat az időket. Más kérdés, hogy akarja-e?
Én akarom. De mit csináltam én kilencvenkilencben? Passz. Az asszony archiválta az emlékeimet.
Nyolcvanhétre viszont emlékszem.
Kint fáztam, bent meg meleg volt. Ezzel most is kiegyeznék, de nem megy. A gáz ugyanis azóta gáz. Egyrészt aranyáron mérik ( pláne a támogatás megszűnte óta ), másrészt pedig hígítják, ez által a fűtőértéke közelít egy " kétdekás " kevertéhez.
A félméteres havazásra azért  felkészülök, de azt még nem tudom, hogy hány forintos benzint fogok tankoltatni a Dokival a DeLorean-be.