Leültem olvasni, mint
egy macsó!
Képzavar felütésnek?
Miért is ne.
Elfogultan láttam neki
a könyv olvasásának, hisz búcsúzkodtam én már a szerzőtől peronon, kvázi
ismerem Őt és a képességeit is.
 |
| Kíváncsian várom a folytatást |
Irigykedve éltem újra gimis
éveimet lázadó suhancként és néztem magamba, mint magabiztos tanár. Vágyakozva
követtem az eseményeket, mint a meg nem értett hősszerelmes vagy törtem össze
lelkileg alagút végi fényt kereső kamasz módjára. Átértékeltem igaznak vélt
barátságokat, hogy észre tudjam venni a mellettem némán is ordító igazán fontos
dolgokat. Végül összeszorult torokkal lapoztam büszke apaként, hogy aztán egy
pillanat alatt átalakuljak a világ minden szeretetét megérdemlő, könnyeivel is egyedül
küzdő anyává.
Ifjúsági regény?
Hagyjuk már.
Egy egész tengernyi
macsó zúgja mostantól vissza!
