Két éjszaka a saját ágyamban - ez motoszkált Baja környékén (is) a fejemben, meg persze az, hogy a Kossuth rádió arrafelé vajon melyik frekvencián fogható. Aranylábú foci válogatottunk andorrai vendégjátékának második félidejét szerettem volna figyelemmel kísérni vezetés közben.
Telefonos segítséggel bepötyögtem a 101.9-et, így pár kilométernyi zúgás után az utolsó harminc kilométernek és két újabb gólunknak már Gulyás Lászlóval együtt örültünk.
A tündérem már a parkolóban a nyakamba ugrott, így attól a pillanattól kezdve szegény asszonykám biztos ezüstérmesként tért nyugovóra.
Mi még kuckót építettünk a földön, hogy jól megérdemelt ölelkezős kényelemből nézhessük a Jóbarátokat ( amit Api, a hős most nem felejtett Kaposváron ).
Régi szokásunk ez elalvás előtt, mint ahogy a folytatás is: hajnali háromkor én felébredek, kikapcsolom a még üzemelő dvd/tv combót és beviszem a lyányt a helyére.
Otthon, édes otthon - indultam az ágyikóm felé, ahol hamar szembesültem a ténnyel, hogy a helyemen kb. 2 m2-en elterülő kisfiam mellett nem sok alvási babér terem majd nekem.
Ergo irány a nappali és az egyik kanapé.
 |
| Egyébként a kanapénk eladó! |
Másnap sem sikerült bent aludni - hasonló okokból - , de annyi baj legyen, hisz majd 2 napig hajigálhattam, ölelgethettem, kergethettem, fáraszthattam (?) az én Drágaságaimat.
Visszafelé meg nekem ugrott egy kamikáze nyúl, nyugodjon békében.
