TRX edzés

Nem kedvelem azokat a focistákat ( mások szerint labdarúgókat ), akik karrierjük végeztével TRX edzőként folytatják. Azokat a focistákat meg pláne nem csípem, akik megadják nekem az előbb említett típusú egyének telefonszámát.
Mert én bizony felhívtam, majd elmentem és kipróbáltam.

Este már így néztem a híradó ismétlését

Este héttől nyolcig én is az amerikai haditengerészet egyik elit katonája voltam. Évekkel ezelőtt ugyanis az ő "kérésükre" fejlesztették ki ezt a manapság - teljesen megérdemelten - egyre divatosabbá váló tréning eszközt.
Hordozható, felfüggeszthető és ami a lényeg: saját súllyal dolgozol.
 Öten  nyúztuk a medence partján a "madzagokat", de egyedül én báloztam először.  Sebaj, bírom én - gondoltam a negyedik feladat közepén. A következő párszor harminc másodpercben aztán eszembe jutott az egész heti szomszédolás, sütés-főzés. meg persze a tegnapi szülinapi tortaevés, amik miatt pár kilóval többel kellett dolgoznom.


 Nem törődtem a háttérben elsétáló, edzésüket időközben letudó fiatal vízilabdásokkal és jéghideg profi ábrázattal szenvedtem tovább, mint egy kutya.
A tizedik gyakorlat környékén aztán kiderült, hogy az eltelt percekben meghíztam. Legalábbis a vállaim úgy érezték. Pár levegőben lenyomott  fekvőtámasszal később már a karjaim is lázadoztak.
A combjaimat viszont kiváló egyensúlyérzékem megmentette: az egylábas guggolásnál ugyanis össze-vissza billegtem és szökdeltem, így nem csináltam meg a teljes adagot.
Egyensúly, erő-állóképesség, de leginkább akaraterő fejlesztés.

A véleményem, hogy aki ezek után még egyszer elmegy TRX-ezni, az nem komplett.
De az is biztos, hogy holnapután, csütörtökön este 7 és 8 között nem leszek itt, mert megszerettem a "focit"!