Olimpia előtt focimeccs

Mert London előtt

-  Ki volt az a hatalmas nagy ember abban a kis szürke Suzukiban? - kérdezte a szomszéd srác még a stadionon kívül.
-  Egy Diósgyőr-szurkoló - szakítottam félbe válaszommal a makukázást, ha úgy tetszik szotyolázást, ad abszurdum ricázást.
- És miért volt öt karika a kocsi oldalán?


Eto'o a Honvéd ellen.
Sokáig tervben volt a kispesti látogatás, de végül győzött a józan ész, no meg az érzelmek.
Az Anzsi Mahacskala kameruni varázslóját a tévén keresztül figyeltük az emeleten lakó focista palántával, mikor felvetettem neki, jöjjön el velem másnap Diósgyőr - Újpest idénynyitóra.
Pár óra múlva már együtt zötyögtünk Zugló felé. A miskolci IC a keletiből indult, így volt huszonhét perc( - késés), hogy átérjünk.
Negyven fokban áldás futni, pláne táskával, majd száz méter után már az ő táskájával is, hogy a finisre tartogatott - és kölcsönadott - ülésmagasítójáról már ne is beszéljek.
Mivel simán elértük,így a kilences peronon már az időmilliomosok fölényes nyugalmával fogadtam el a hoszteszek által odanyújtott soproni ízesített sört.
A vonat vécéjében megejtettem egy elegáns pólócserét, majd szépen helyet foglaltunk az aznapi utazásunkból mindaddig hiányzó klímás székekben.

Deák Bárdos Mihály még beugrott szurkolni egyet!

                                      Meccs:

Egy telt házas Diósgyőr meccset egyszer minden sportért rajongónak látnia, hallania kell.
Fiatal vendégem szemében is végig ott volt a csillogás, ahogy a napos oldalról ( az új lelátót nevezik így - a szerk. ) végig követte a kilencven percet. 
Hab a tortán, hogy végül 2-1 -es hazai győzelemmel zárult a találkozó.

Másnap korán indult a vonat. Nyolckor már Nyíregyházán voltunk, majd a Debrecen és a Szolnok tábla üdvözölt, hogy valahogyan hazavergődjünk a déli végekre.

Nekem, mint mindig, óriási varázslat volt, de ezúttal őszintén remélem, hogy a szomszéd kis srácnak sem a zuglói "táskás sprintünk" ugrik majd be, ha azt a szót hallja: sportélmény.